Czippán Katalin a Nők a Tudományban Kiválósági Díj átadása a Magyar Tudományos Akadémián

2026. május 11-én adták át a Nők a Tudományban Kiválósági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia épületében. A díj kiemelt célja, hogy láthatóbbá tegye a női kutatók szerepvállalását a matematika, a természettudományok, technológia, illetve a mérnöki tudományok területén, egyúttal ösztönözze a fiatal lányokat tudományos pálya választására. A Nők a Tudományban (NaTE) Egyesület által alapított elismerést immár tizenharmadik alkalommal ítélték oda olyan fiatal kutatónőknek, akik tudományos szakterületükön nyújtott teljesítményükkel és mentori szerepvállalásukkal kiemelkedő eredményeket értek el.
A Kiválósági Díj fővédnökei Bogyay Katalin, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság (UMNB), a Magyar ENSZ Társaság elnöke, valamint a Women4Diplomacy International alapítóelnöke és Charaf Hassan, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora.

Az ünnepélyes díjátadón Bogyay Katalin képviseletében Czippán Katalin, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság tagja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes docense és a Környezeti Fenntarthatósági Intézet, valamint a Kék Bolygó Alapítvány tanácsadója mondott beszédet.
A díjátadóról és a díjazottakról részletes tudósítás olvasható az UNESCO honlapján.

Fotók: NaTE/Józan Judit

***

Czippán Katalin beszéde a díjátadón

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Kutató hölgyek, Kollégák és Vendégek!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek Önökkel a Nők a Tudományban kiválósági díjak átadásán az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság képviseletében. Bogyay Katalin elnök asszony személyes köszöntését is hozom, aki a kezdetek óta követi és támogatja a Nők a Tudományban Egyesületet és a Kiválósági díjat is. Most sajnos külföldi elfoglaltsága miatt nem tud személyesen jelen lenni.
Ez az esemény nem csupán ünnep, hanem fontos üzenet is: a tudomány jövője, sőt mindannyiunk jövője elképzelhetetlen a nők tudása, kitartása, kreativitása és vezető szerepe nélkül.
A tudomány történetét sokáig úgy mesélték, mintha csak férfiak alakították volna. Pedig ott voltak azok a nők is, akik új felismerésekkel és kitartó munkával formálták a világot – sokszor úgy, hogy közben folyamatosan bizonyítaniuk kellett helyüket a tudományban. Rosalind Franklin, Lise Meitner vagy Jocelyn Bell Burnell története arra emlékeztet bennünket, hogy a tehetség nem nemhez kötött – az elismerés azonban sokáig gyakran az volt.
4 évvel ezelőtt Hugonnai Vilma munkásságát ünnepeltük a Magyar Női Unió szervezésében az UNESCO-val közösen. Az ő története számomra világossá tette, mennyi társadalmi előítéletet és akadályt kellett leküzdeniük a nőknek, hogy tanulhassanak és kutathassanak. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy sok nő számára a tudományhoz vezető út nemcsak szakmai kihívás, hanem társadalmi küzdelem is. Sokat köszönhetünk Vilma doktornőnek és társainak világszerte.
Ma már sokkal többet beszélünk a nők szerepéről, de a számok még mindig azt mutatják, hogy a tudományos pálya számos területén a nők alulreprezentáltak – különösen a műszaki és természettudományos területeken, vagy vezetői pozíciókban. Ez nemcsak igazságossági kérdés. Ez veszteség. A társadalom egyik felének a gondolkodásmódja, tudása hiányzik a rendszerből.
A világ problémái – a klímaváltozástól a vízbiztonságon át az egészségügyig vagy az űrkutatástól a mesterséges intelligencia etikai kérdéseiig – összetettek. Ezekre pedig nem lehet egyszólamú válaszokat adni. Szükségünk van a különböző tapasztalatokra, érzékenységekre és megközelítésekre.
A nők jelenléte a tudományban elsősorban nem esélyegyenlőségi kérdés, hanem a tudományos eredmények minőségének, a kutatások relevanciájának és társadalmi hasznosságának egyik feltétele.
Különösen fontos ez ma, amikor egyre inkább felismerjük, hogy a tudományos megközelítésekre elengedhetetlenül szükség van. Nem véletlen, hogy a 2024 és 2033 közötti időszakot az ENSZ a Tudomány a Fenntartható Fejlődésért évtizedének nyilvánította. A kapcsolatteremtésben, együttműködésben és rendszerszintű megoldáskeresésben a női kutatóknak kiemelkedő szerepe van világszerte.
Abban, hogy még többen legyenek, sokat segít a példaképek ereje.
Azért különösen fontos ez a díj és a Nők a Tudományban Egyesület munkája. Mert azzal, hogy elismeri a kiválóságot, láthatóvá teszi azt. Megmutatja a fiatal lányoknak, egyetemistáknak és pályakezdő kutatóknak, hogy van helyük a laboratóriumokban, a kutatóintézetekben, a mérnöki pályákon és az innováció világában.
Egy fiatal lány számára sokszor nem az a döntő – olvastam az egyesülettől –, hogy jó-e matematikából vagy fizikából. Hanem az, hogy el tudja-e képzelni önmagát kutatóként, mérnökként, felfedezőként vagy egy tudományos intézmény vezetőjeként. Lát-e maga előtt olyan nőket, akik ezt az utat végigjárták. Akik nemcsak sikeresek, hanem hitelesek, kíváncsiak, emberiek.
A mai díjazottak ilyen példaképek.
Díjuk nemcsak saját eredményeik miatt fontos, hanem azért is, mert megmutatják: a tudományban helye van a női tehetségnek, vezetésnek és alkotóerőnek. És ezzel utat mutatnak másoknak is.
Tudományos kutatást végezni gyakran nem könnyű. Sok lemondással, bizonytalansággal, kitartással, ébren töltött éjszakával jár. Ezért ma nemcsak az elért eredményeket ünnepeljük, hanem az utat is. Az éveket, amikor valaki újra és újra tovább dolgozik azért, amiben hisz.
Külön köszönöm mindazok munkáját is, akik támogató közeget teremtenek a tudományban dolgozó nők számára: mentoroknak, családtagoknak, kollégáknak, intézményeknek és közösségeknek. Az egyéni tehetség nagyon fontos, de kibontakozni csak olyan környezetben tud, ahol van bizalom, lehetőség, elfogadás és megbecsülés.
A jövő a tudományos eredményekre kell épüljön. A meghatározó eredményekhez nyitottság, kreativitás, intuíció is szükséges, és persze a tudományterületeken belüli és közötti együttműködés. Ebben pedig a nők tapasztalata, részvétele előre vivő erő.
A jövő tudománya nem lesz teljes, ha a tehetség felének hangja halkabb marad.
Még egyszer köszönöm a Nők a Tudományban Egyesület munkáját és szívből gratulálok a díjazottaknak. Kívánom, hogy munkájuk továbbra is inspiráljon bennünket – nemcsak tudományos eredményeikkel, hanem kitartásukkal és jövőformáló gondolkodásukkal is.