A fenntartható gazdálkodás és a nyereségesség nem zárja ki egymást – Áder János interjúja a Portfolio-nak

Érdemes lenne nagyobb erőfeszítéseket tenni Magyarországon is annak érdekében, hogy a magyar gazdák megismerjék az új technológiák előnyeit – vélekedett a Portfolio-nak adott interjújában Áder János. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint az új technológiákra történő átállás a hazai mezőgazdaságban csak fokozatosan tud megvalósulni, de az első fecskék sikerei már láthatóak, a másképp gazdálkodók már többen is bizonyítottak, sikeresek a termékeik a piacon. Azt is hangsúlyozta a volt köztársasági elnök, hogy hosszú távon nem engedhetjük meg magunknak ezt a mértékű élelmiszerpazarlást.

– Az Agrárszektor 2024 konferencia szünetében beszélgetünk, ahol előadásában arra fókuszált, hogy milyen új helyzetre kell készülnünk az élet számos területén a klímaváltozás hatására, jól láthatóan ugyanis vannak ezen a téren nagy trendek. Ha mindezeket a folyamatokat lehozzuk az élelmiszergazdálkodás területére, és a gazdákra fókuszálunk, akkor mit gondol, milyen veszélyeket és kihívásokat jelent a klímaváltozás a gazdáknak?

– A klímaváltozás több szempontból is komoly kihívást jelent a mezőgazdaság számára és ez nemcsak Magyarországon van így, hanem a világ számos pontján. Egyrészt a magasabb hőmérséklet és a gyakoribb hőhullámok megnehezítik a szabadban való munkavégzést. De a hőségriadós napokat a növények sem szeretik. Másrészt a hidrológiai ciklus felgyorsulása miatt szélsőségesebbé válik a csapadékeloszlás – ritkábban, de akkor nagy mennyiségben érkezik az eső.
A hirtelen nagy mennyiségű csapadék talajeróziót okoz, míg az aszályos időszakokban a szél viszi el a kiszáradt talaj felső rétegét. Emellett csökken a talajvízszint, így sem felülről, sem alulról nem jut elegendő vízhez a növény. A téli aszály korábban ismeretlen volt. Ma már nem az. A Kárpát-medencében a klímaváltozás hatásai hamarabb és súlyosabban jelentkeznek, mint Európa más részein. Ez az a helyzet, amihez a gazdáknak alkalmazkodniuk kell.

– Előadásában arról is beszélt, hogy vannak olyan folyamatok, vannak olyan területek, ahol van lehetőség a változtatásra. Mik a gazdák lehetőségei?

Szerintem itt az alkalmazkodási képességen van a hangsúly. Azt látni kell, hogy az öntözés növelése csak korlátozottan, a területek mintegy 10%-án lehetséges Magyarországon. Egyéb megoldás lehet a szárazságtűrőbb növényfajták nemesítése és termesztése, a növénykultúra megváltoztatása (pl. kukorica helyett köles), a talajművelési technológia módosítása a talaj kímélése érdekében, valamint olyan természetes anyagok alkalmazása, amelyek javítják a talaj biológiai minőségét és segítik a növények túlélését extrém időjárási körülmények között. Jó hír, hogy Martonvásáron van egy kutatóintézetünk, ami szárazságtűrő fajták nemesítésével foglalkozik. Tápiószelén pedig egy génbankunk, ami segítheti a gazdákat az új helyzethez való alkalmazkodásban.

– A gyakorlatban is tud segíteni a gazdáknak ez a kutatóintézet?

– Igen, de azért azt látni kell, hogy például egy fajtanemesítési folyamat eltarthat 15-25 évig is. Ezért ezen a ponton az a nagy kérdés, hogy hogyan lehet áthidalni ezt az időszakot. A világ számos pontján alkalmazott új megoldás lehet a válasz: a no till, vagyis szántás nélküli, talajforgatás nélküli szántóföldi gazdálkodás.

– Mennyire elterjedt az ez új technológia a világ különböző pontjain?

– Az Egyesült Államokban ma már a területek 30 százalékán, Ausztráliában majdnem 80 százalékán, Dél-Amerikában pedig a szántóföldi területek felén ezt a technológiát alkalmazzák. Érdemes lenne nagyobb erőfeszítéseket tenni Magyarországon is annak érdekében, hogy a magyar gazdák megismerjék ezt a technológiát és annak előnyeit.
Vannak már, akik használják idehaza, és már nem is egy-két „fecskéről” beszélhetünk, hanem egy egész csapatról. Azonban még mindig nincsenek elegen ahhoz, hogy áttörést érjenek el a magyar gazdák körében. Bizakodhatunk abban, hogy a több fecske majd nyarat csinál, de érdemes megvizsgálni, hogy mik a korlátok.

– Melyek ezek az akadályok?

– Vannak szemléleti korlátok. Sok idősebb gazda ragaszkodik a régi módszerekhez, mondván „jó volt ez eddig, ezután is jó lesz”. Emellett új gépparkra lenne szükség. Ne felejtsük el, hogy az EU-csatlakozáskor nem kaptuk meg azonnal a gazdáknak járó teljes támogatást, hét évnek kellett eltelnie ehhez. A magyar gazdák így versenyhátrányban voltak nyugat-európai kollégáikhoz képest. Most már megvették a gépeket, de lehet, hogy még jelentős hitelt törlesztenek. Egy technológiaváltásnál nehéz lenne eladni a régi gépeket, az újak beszerzése pedig komoly forrásokat igényelne.

– Vannak ennek a technológiai átállásnak lehetséges ösztönző eszközei?

– Ez csak fokozatosan fog menni. Egy nagyobb gazdaságban érdemes lehet kipróbálni az új technológiát kisebb területen, például 10-20 hektáron. Bérelni lehet a gépeket azoktól, akik már nagyobb területen alkalmazták és van tapasztalatuk. Így látni lehet, hogy javul-e a talajszerkezet, a terméseredmények, egészségesebb lesz-e a termény, költséghatékonyabb-e a termelés. Ha pozitív a tapasztalat, könnyebb lesz az átállás. Az uniós szabályokat is lehetne ebbe az irányba alakítani. Az oktatásban, a fiatal szakemberek képzésében is meg kellene jelennie ennek az új szemléletnek.

– Van más eszköz a kezünkben, a gazdálkodók kezében?

– A klímaváltozáson, a fenyegető vízválságon, az invazív fajok megjelenésén nem tudunk változtatni. De azon igen, hogy a másutt már bevált technológiákat alkalmazzuk a talajdegradáció elkerülésére, a föld minőségének javítására, jó példa erre a regeneratív gazdálkodás. Használni kell azokat az organikus talajjavító anyagokat, amiket magyar vállalkozók fejlesztettek ki.

– Legutóbb két évvel ezelőtt beszélgettünk. Ahhoz képest lát-e pozitív trendet a klímaváltozás és a magyar mezőgazdaság kapcsolatában, léptünk-e előrébb bizonyos területeken?

– Két év túl rövid idő a jelentős változáshoz, de ha 10-15 évre tekintünk vissza, olyan fogalmak, mint fenntarthatóság, regeneratív gazdálkodás, talajmegújítás, no-till művelés, akkor beszélhetünk előrelépésről, hiszen akkor ezek a fogalmak még nem is léteztek, vagy legalábbis idehaza nem beszéltünk róluk. Ma már ismerünk olyan gazdákat, akik kipróbálták ezeket az új módszereket, és nemcsak a föld minőségét javították, hanem nyereségesebbé is tették a vállalkozásukat. Fontos, hogy a fenntartható gazdálkodás és a nyereségesség nem zárja ki egymást.

– Mi a kulcsa ennek a szemléletváltásnak, hogyan érhető el?

– Több legyet ütünk egy csapásra: ha megőrizzük a talaj minőségét, kevesebb energiát használunk fel, kisebb lesz a lábnyom, jobb minőségű élelmiszert állítunk elő, és mindezt nyereségesen.

– Van tartalékuk a gazdáknak ahhoz, hogy ezeket a változásokat megfinanszírozzák, és ne csak túléljék az előttük álló kihívásokat, hanem sikeresen kerüljenek ki ezekből?

– A magyar mezőgazdaság az elmúlt 100 évben öt nagy átalakuláson ment keresztül. Ezek a következők voltak: a nagy birtokrendszer, a földosztás a második világháború után, a téeszesítés, a rendszerváltás utáni átalakulás, és most az uniós csatlakozással járó változások. Az első három átalakulás folyamatos tőkevesztéssel járt a gazdák számára, ezért erős érvek kellenek ahhoz, hogy a jelenlegi nyereséges működésüket megváltoztassák a jövőbeni szempontok miatt.

– Ilyenek lehetnek az első sikeres fecskék, akiknek a termékei sikeresek a piacon, és jól reagáltak a legújabb fogyasztói igényekre. A fogyasztókról még kevés szót ejtettünk, de egyfajta alkalmazkodás és átállás az agráriumban rajtuk is múlik, vagyis hogy milyen fogyasztói igényeket kell kielégíteniük a magyar gazdáknak.

– Igen, a fogyasztói igények változása kényszerítő erővel tud hatni. Amit látunk: egyre jobban nő az igény a jobb minőségű és magasabb beltartalmú élelmiszerek iránt. Ez lehetőséget is jelent a gazdáknak, hogy magasabb áron értékesítsék a jobb minőségű termékeiket. Ez az átállás költséges, de az átállás ösztönzésére több eszköz is rendelkezésre áll: uniós támogatások, szemléletformálás, jó példák bemutatása, technológiai fejlesztések támogatása, a finanszírozási rendszer átalakítása.

– A tudatosságnak lehet egy olyan rétege, ami nemcsak arról szól, hogy mit eszünk, hanem arról is, hogy mennyit eszünk és mi marad az asztalon. Ebben is van tennivalónk?

– Ez egy fontos feladat, ugyanis Magyarországon évente fejenként 66 kiló élelmiszert dobunk ki. Erre nem lehetünk büszkék, hosszú távon nem engedhetjük meg magunknak ezt a mértékű pazarlást: megtermeljük az élelmiszert akár hagyományos, akár új technológiákkal, feldolgozzuk, elszállítjuk a fogyasztókhoz, majd egy része a kukában köt ki. Nem nehéz belátni, hogy ennek a folyamatnak is jelentős a klímalábnyoma, hiszen az előállítás, feldolgozás, szállítás, raktározás, fagyasztás mind energiát igényel.

– Milyen eszközeink vannak arra, hogy ezen a trenden javítsunk?

– Ez egy olyan szemléletváltást igényel, ami nem fog menni egyik évről a másikra. Ha most elkezdenék erről minden nap sajtótájékoztatót tartani, akkor sem csökkenne nullára a kidobott élelmiszer mennyisége a következő évben. De ha a 66 kilóról lemegyünk 50-re, majd tovább csökkentjük egy elfogadható mértékű szintre, akkor már tettünk valamit az ügy érdekében. Amit mégis kidobunk, annak feldolgozására újabb lehetőségeket kell keresnünk. Előállíthatunk belőle energiát vagy komposztot.

– Ha már beszéltünk egy konkrét célról, melynek elérése esetén elégedett lenne, akkor azt is megkérdezném, hogy van-e még olyan mutatószám, amelynek javulásakor elégedettebb lenne, akár a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásunk, akár a gazdák alkalmazkodása terén?

– Két olyan terület van, ami közvetve, vagy közvetlenül a mezőgazdaságot is érinti. Az egyik az energiahatékonyság javítása, tehát hogy kevesebb energiát használjunk fel a mindennapi életünk fenntartásához. A másik terület a víz. Nyilvánvaló, hogy azzal a vízmennyiséggel, amivel rendelkezünk, jobban kell gazdálkodnunk. Ha ránézünk az ország víztérképére, azt mondhatjuk, hogy a helyzet jó. Ez csak részben igaz, mert a víz jelentős része kifolyik az országból. Fontos, hogy a rendelkezésre álló vízzel hatékonyan gazdálkodjunk.
Kvassay Jenő már több mint egy évszázada megjósolta, hogy míg ők a vizek gyors levezetésén dolgoznak, addig az unokák már a vizek torlasztásán, megtartásán fognak munkálkodni. Kvassay jóslata bevált, elérkeztünk ehhez a ponthoz.

Szöveg: Portfolio
Fotó: Mónus Márton/Portfolio

Forrás: Portfolio