A Kárpát-medencében már elértük a 2 Celsiust – Kőrösi Csaba interjúja a Hét Napnak

Vajon erdős sztyeppévé válik-e térségünk? A csapadék hiányát évről évre érezzük. Mindez, azaz a rendkívüli szárazság nagyobb gond, mint a hőmérséklet-emelkedés. Kőrösi Csaba, a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója, az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnöke beszélt a klímaváltozás kapcsán kialakult helyzet orvoslásáról.

– Az utóbbi években térségünkben a nyarat felváltotta valami más, extrém évszak, melynek még nincs neve. A Kárpát-medence egyes térségeiben tavaly hónapokon át egyetlen csepp eső sem esett, és vihar sem volt. Ilyenre előtte sosem volt példa. Mint ahogyan arra sem, hogy tonnaszámra érkezik a szaharai homok. Felmérhetőek-e egyáltalán ép ésszel a károk, valóban sivataggá válhat ez a térség?

– Sivataggá ugyan még nem vált a térségünk, de nagyon érdemes odafigyelni a mérhető trendekre. Bár éppen az elmúlt napokban régen nem látott vihar tombolt és okozott károkat, de ha a jelenlegi klímaváltozás üteme folytatódna, akkor a század végén a Kárpát-medencében 3,5—6,9 Celsius-fok melegedés következne be az ipari forradalomhoz képest. Csak emlékeztetnék arra, hogy a párizsi megállapodásnak az volt az egyik kulcspontja, hogy ezt a bizonyos felmelegedést tartsuk 2 Celsius fok alatt. Ehhez képest a Kárpát-medencében ezt a 2 Celsiust már elértük. Sajnos, az úgynevezett elszabaduló klímaváltozás nemcsak a nyári meleget érinti, hanem a téli középhőmérséklet emelkedését is. Jelenleg a téli hőemelkedés is 2 Celsius felett van, de a század végére a 4 fokot is meghaladhatja. A hőségriasztások száma pedig a század végére elérné a korábbi, azaz a huszonöt évvel ezelőtti időszak tízszeresét, időtartamuk kétszeresére növekedne, és a hőhullámos napok száma is 30 fölé emelkedne, különös tekintettel a Dél-Alföldre.

– Ha már a Dél-Alföldnél tartunk, Magyarország esetében a Duna vonala szó szerint vízválasztó. Nyugatra még nem perzselődnek fel a szántóföldek, keleten azonban menthetetlen a helyzet. Talán ezért is kezdeményezte a kormány, hogy harmadnyi Balaton mennyiségű vizet bocsát ingyenesen a gazdák megsegítésére. Megmenekülhet az Alföld?

– Világosan látjuk, hogy a száraz területek aránya Magyarországon és környékén jelentősen növekszik. Jelenleg 8-9 százaléknyi területet lehetne félsivatagosnak nevezni, de ha a rossz trendek folytatódnak, akkor a század végére térségünk többsége erdős sztyeppévé válik. Ehhez kapcsolódva a csapadékhiány még nagyobb gond, mint a hőmérséklet- emelkedés, mivel nyáron 20-30 százalékkal máris kevesebbet esik, mint harminc esztendővel ezelőtt. Az Alföld kapcsán pedig mindenképp fontos kiemelni, hogy a közeljövőt illetően az élelmiszer-ellátás biztonságát alaposan át kell gondolni. A mezőgazdaságban a szárazságtűrő fajtákat kell előtérbe helyezni, és vélhetően új hibrideket kell kifejleszteni. Főként azért lenne fontos mindez, mert az Alföldön a vízmennyiség 600 milliméter alá esett, és ennyivel a hagyományos mezőgazdaságot már nem lehet működtetni. A gazdák számára ingyenesen juttatott víz csupán válságkezelés, de nem ez az igazi megoldás. Ahhoz, hogy valóban növelni tudjuk a talajban levő vízmennyiséget, nagyon jelentős infrastrukturális beruházások szükségeltetnek, mivel a talajban levő vízszint állandóan csökken. Az utóbbi időszakban mintegy 2 méterrel ment lejjebb, és a folyóink medre is süllyedt, mind Magyarország keleti részén, mind délebben, a Vajdaságban is.

– Kínában már bevetették az úgynevezett csodafegyvert: a cloud seeding (felhővetés) gyűjtőfogalommal jelölt módszerek alkalmazása növelheti a rendelkezésre álló víz mennyiségét, de előnyei mégsem bizonyítottak kellően.

– Nagyon óvatosan kezelném a csodafegyvereket. Az úgynevezett geomérnöklés tudománya folyamatosan ajánlja, hogy mit kellene a légkörbe permetezni vagy az óceánokba beszórni, de én nagyon óvatosan bánnék ezzel, hiszen nagyon komplex rendszerekkel van dolgunk. Fontos kiemelni, hogy mindennek van mellékhatása, és anélkül, hogy pontosan tudnánk, milyen összhatásokkal kell szembenéznünk, mindenkit óvnék attól, hogy csak úgy belevágjunk különféle manipulációk alkalmazásába. Maradjunk annyiban, hogy a klímaváltozás döntő részét mi, vagyis az emberi tevékenység okozza, és mi más tudná megállítani ezt a folyamatot, mint a mi tevékenységünk megváltoztatása. Ha mindent úgy akarunk csinálni, mint eddig, csak hozzáteszünk valamilyen ravasz mérnöki megoldást, abban reménykedve, hogy az majd helyettünk elvégzi a munkát, akkor nagyot fogunk csalódni.

– Ön miben látja a kiutat? Hogyan lehetne megakadályozni, hogy a jövőben háborúk törjenek ki a vízért? Milyen rendszerekkel lehetne orvosolni a krónikus aszályhelyzetet? Vagy a vízzel együtt elúszik minden a fejlődés oltárán?

– Egyetértek az ön kérdésében rejlő gondolattal, hogy a legakutabb kérdés, melyet meg kell oldani globálisan, az a vízprobléma. A klímaváltozással ugyanis megváltoztattuk a Föld hidrológiai ciklusát. A vízgazdálkodást vízgyűjtő alapon kellene megszervezni. Mivel jelenleg a vízgazdálkodás nagy része nemzeti alapon történik, kevésbé van együttműködés. Ezt mindenképp össze kellene hangolni a közeljövőben, ezáltal is megelőzve a jövőbeli konfliktusokat.

– A Kék Bolygó Alapítvány, melyet Áder János volt köztársasági elnök alapított, feltételezem, hogy pontosan a fentiekben ecsetelt gondok kapcsán jött létre, a fenntarthatóság jelszava alatt. Mit érdemes tudnunk az alapítványról?

– Igen, amikor a köztársasági elnök úr létrehozta az alapítványt, akkor az elsődleges cél az volt, hogy segítsünk elő egy fenntarthatósági fordulatot. Iskoláktól egyetemekig és üzleti szövetségekig előadások százain próbáltuk és próbáljuk ezt a szemléletet átadni. Büszkén mondhatjuk, hogy ma már vannak olyan középiskolák, amelyekben konkrét, választható érettségi tantárgy a fenntarthatóság. Az alapítvány másik fontos tevékenysége a nemzetközi tudományos együttműködés akár a vízgazdálkodás, akár a klímavédelem érdekében. És végül, de nem utolsósorban a Kék Bolygó Alapítvány pragmatikus válaszokat keres, tehát felkarol olyan technológiai megoldásokat is, amelyek piacbevezetésre érettek.

Szöveg: Talpai Lóránt

Forrás: Hét Nap

Fotó: MTI/Bruzák Noémi