A klímaapokalipszis elkerülése, azaz a 2020-as World Economic Forum tanulságai

Az ez évben 50 esztendős World Economic Forum tagjai minden évben összegyűlnek, hogy megvitassák az aktuális gazdasági és társadalmi kérdéseket, mint például a szegénység, válság vagy épp az éghajlatváltozás problémáját. A pandémiás időszak előtti utolsó találkozón az egyik kiemelt téma a klímavédelem volt. Gyakornokunk írása.

Első kérdésként Kína helyzete és felelőssége vetődik fel, nem véletlenül. Az ország az USA-val és Indiával együtt a legnagyobb károsanyag-kibocsátók közé tartozik, nem véletlen, hogy kiemelt figyelmet kap a környezetvédelem terén Kína. Már 2014-ben a károsanyag-koncentráció a levegőben 93 mikrogramm/m3 volt Peking-Tianjin-Hebei régióban, ami nemcsak az országos, de a WHO által kijelölt standard ajánlott értéket majdnem duplájával meghaladta. Az ország vezetése reagált ezekre a problémákra, a Tiszta Levegő programmal sikerült csökkenteni a CO2 kibocsátást és a levegő minőségét javítani Kínában. Az emisszió terén összeségében kevesebb sikert értek el, de ez az adat 1 fő/kibocsátásnál sokkal jobb képet mutat.

Az látható, hogy Kína elindult a fenntarthatóság irányába, számos innovatív megoldást mutatott be, amely a levegő minőségének javítását célozza, de egyértelműen van még hova fejlődnie az ázsiai szuperhatalomnak.

A második felvetett téma az ENSZ által felkarolt – Zéró Kibocsátás Kezdeményezés (angolul: Net-Zero Alliance) volt. Ennek az egyedüli alapítója az Allianz, de ma már több mint 50 nagy cégóriást fog össze a program, és egy 5 milliárd dolláros pénzügyi alappal is rendelkezik.

Az NZA kezdeményezés alapján kijelenthető, egy szakmai tervről van szó, amiben nemcsak szimpla célkitűzések vannak, de a különböző klíma szcenáriókat is figyelembe veszik, ráadásul az IPCC (The Intergovernmental Panel on Climate Change) adatai alapján végzik számításaikat. Ez a kormányközi szervezet az egyik legelismertebb szakértői testület jelenleg, így bizton állíthatjuk, az Allianz által elindított kezdeményezés a megfelelő alapokon nyugszik. A vállalati szerepvállalásra kitérve pedig felvetődik, hogy most először fordul elő az, hogy a cégek „magasabbra rakják a lécet”, mint maguk az országok. Ha ez így történik, az adhat okot örömre.

A vállalatok kontra államok viszonylatban a vállalatok rendelkeznek nagyobb innovációs képességgel és nagyobb mozgástérrel. Tehát az államok által meghatározott célkitűzések elérésében kulcsszerepük van privát vállalkozásoknak.

Fontos reláció még a fejlett és fejlődő országok fenntarthatósághoz való viszonya. Afrikában az elsivatagosodás, a növényzet eltűnése a mai kor problémája, és az itt élők megélhetését teszi tönkre. A kialakult helyzetre pedig nem látnak az itt élők más megoldást, mint az elvándorlást. Azt, hogy maga a migráció milyen kérdéseket vet fel, az öreg kontinens és persze Magyarország is láthatta az elmúlt években. Az elvándorlás mértéke viszont együtt emelkedhet a zöldebb területek elsivatagosodásának mértékével, így a társadalmi helyzet továbbra sincs megoldva, és ez a jövőben újabb kérdéseket fog majd felvetni. Az is ismert adat, miszerint az éghajlatváltozásban a legjobban érintett réteg a legszegényebb 2 milliárd ember a Földön. Egyértelmű tehát a kérdés:

Erővel, azonnal átalakítjuk-e a világ gazdaságát CO2 mentesre, de cserébe több millióan veszítik el a munkahelyüket egy csapásra, vagy lassabb fejlődés során alakítjuk át a piacok szerkezetét, de akkor viszont sok millió ember kényszerül majd lakhelyének elhagyására Afrikában.

A szegényebb területeken felesleges beszélni az energiamixről, vagy épp a szén-dioxid kibocsátás mértékéről, hiszen rengeteg helyen az elektromos áram az, ami hiányt jelent. Ha a megélhetés forrása egy varrógép, amihez áram kell, nem fogja az adott egyént érdekelni, hogy az áram előállításához a szükséges forrás kőolaj vagy napelem. Márpedig nemcsak a fejlődő országokban gond ez, hanem a fejlettekben is. A fosszilis energiahordozók még 2021-ben fontos szerepet töltenek be mindenhol, hiába az egyre nagyobb szellemi tőke, amellyel a publikum rendelkezik.
Ezzel kapcsolatban többször hallható az azonnali, radikális intézkedéseket követelők hangja. Ennek válasza az, hogy rövidtávon a szénsemlegesség elérése nagy pénzügyi megterhelést okozna. Az erről készült tanulmány alapján elmondható, rövid időn belül ennek elérése messze áll a valóságtól.

Több szempont felvethető itt, a legnagyobb kibocsátók fogják vissza radikálisan a környezetszennyezést, a fejlett országok nyújtsanak több pénzügyi segítséget, de minden szempont ugyanarra a kérdésre vezethető vissza. Ki, kinek, és milyen területre csoportosítson át nagyobb összeget.

Az egyik talán legfontosabb eleme a klímakérdésnek, hogy habár az ökoszisztéma bonyolult, és rendkívül soktényezős, de a jól irányzott beavatkozások nem lineáris, hanem exponenciális javulást okoznak. Az egyik példa lehetne erre az, ha kevesebb szén-dioxid lenne a levegőben. Ha ezt sikerülne elérni, az óceánok savasodása visszafogható lenne, ami tengeri élővilágon is segítene. Ha pedig több hal van óceánokban, egyszerűbb a túlhalászás jelenségével is foglalkozni. Tehát egy kérdés megoldása több problémát is megszüntetne. Itt már csak az maradt hátra, hogy meglegyen a pontos válasz a „ki, kinek, és hogy milyen területen keresztül érje el az emberiség a karbonsemlegességet” kérdésre. Ebben a panel résztvevői sem tudtak megegyezni, ahogy a jelenlegi intézményi keretekben működő országok közt sincs teljes egyetértés.

A folyamatos fejlődés, a nagy volumenű kezdeményezések tehát megvoltak már tavaly is, de maradt több elvarratlan kérdés. Ebben az évben rendhagyó módon Szingapúrban lesz az éves találkozó májusban, de egy online formában megtartott fórum is lesz január 25-29 között. Érdemes lesz összevetni, hogy sikerült-e a fent említett kérdésekre választ találniuk a résztvevőknek.