Ne a jövő számlájára próbáljuk meg a mai igényeinket kielégíteni – interjú Kőrösi Csabával és Czippán Katalinnal a Kossuth Rádió Felfedező – a gazdaságról című műsorában

Az SDG-k, a Fenntartható Fejlődési Célok egy víziót, egy jövőképet rajzoltak le arról, hogy milyennek szeretnénk látni a világot és benne magunkat és a mi együttműködésünket 15 év múlva – mondta Kőrösi Csaba, aki az ENSZ-ben a rendszer egyik kidolgozója volt. A Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója hozzátette: rossz hír, hogy a 15 éves időszak kétharmadának eltelte után a kitűzött célok egyharmadának megvalósításánál tartunk, de azt tudjuk, hogy az irány jó.
Czippán Katalin szerint az SDG ma már nem elvont rendszer. Viszont legtöbben a környezetvédelmet azonosítják vele, és nem látják azt, hogy egy társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi rendszer együttes kihívásaival állunk szemben. A Kék Bolygó Alapítvány tanácsadója szerint mindenkivel a maga szintjén kell beszélni az SDG-kről, mert teljesen mást jelent egy gyereknek, egy vállalkozónak vagy egy köztisztviselőnek.
Kőrösi Csaba szerint mindenki azt szeretné, hogy a gyermekeinek jobb élete legyen. Ez a gondolat tudományos alapon a fenntartható fejlődés gondolata, aminek célja, hogy a mai nemzedék fejlődési és jóléti igényeit úgy elégítsük ki, hogy a következő nemzedék vagy nemzedékek választási lehetőségeit ne csökkentsük.
A műsorvezető, Pásztor Szabolcs Beyond GDP-ről szóló kérdésére válaszul Kőrösi Csaba elmondta: a GDP, minden jó tulajdonsága ellenére, nem tudja megmondani, hogy a gazdasági működésünk során hogyan alakulnak a társadalmi egyenlőtlenségek, mennyi természeti tőkét használunk fel a működésünk során, milyen állapotba kerül a társadalmunk, milyen állapotba kerül a környezetünk, milyen fejlődés tapasztalható az emberi fejlődésben, képzettségben vagy akár az egészségünkben. „Ötfajta tőkét használunk. Ezek: a humántőke, a társadalmi tőke, a természeti tőke, az épített tőke (…) és a pénztőke. (…) Ezeket egymásba alakítjuk folyamatosan annak reményében, hogy az átalakítás során új értéket, többletértéket hozunk létre. De minden egyes ilyen átalakítás során mellékhatásokat, úgynevezett externáliákat is előidézünk. Csak ezeket nem mérjük. Azt mérjük, amit el akarunk érni, és amit pedig e mellett előidézünk, azt nem szoktuk számba venni, márpedig ezek nem kis dolgok. Ezeket úgy hívják, hogy klímaváltozás, úgy hívják, hogy vízválság, biodiverzitás elvesztése, vagy éppen más olyan válságjelenség, amivel sajnos mindnyájan találkoztunk már.”

A Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve, három magyar kutatóműhely eredményeire alapozva a Kék Bolygó Alapítvány kidolgoztatott egy, a fenntarthatósági fordulat mérését segítő komplex módszertant, amelyet a 2024-ben Budapesten rendezett World Science Forumon jelentett be Áder János, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke. A tanulmány honlapunkról letölthető.

A gondolatmenetet folytatva Czippán Katalin elmondta: a természet- és a környezetvédők régóta kongatják a vészharangot, hogy fogynak az erőforrások, fogy a biodiverzitás, klímaváltozás van, és az ipari termelésnek és a gazdaság működésének meg kellene változnia. Sir Partha Dasgupta professzor kutatásai azt fogalmazzák meg, hogy a gazdasági rendszer a természeti rendszerbe ágyazott, és ha ezt nem úgy tekinti, mint a saját erőforrását, akkor hosszú távon nem lesz működőképes, nem lesz fenntartható és a saját működési alapjait veszélyezteti.
Kőrösi Csaba szerint Dasgupta professzor arra tanít bennünket, hogy bármit teszünk, mindenképpen a természeti rendszer részét képezzük. „Rá kellett jönni arra, hogy nemcsak túlhasználunk bizonyos erőforrásokat, hanem visszafordíthatatlan válságot is képesek vagyunk előidézni. Nem azért, mert ezt akarjuk, hanem ez a mellékhatása a cselekedeteinknek. Tehát azt kellene elérni, hogy a jövőnk akkor van biztosítva, hogyha a felhasznált természeti erőforrások mennyisége tartósan nem haladja meg azt a szintet, aminek a megújulására a természet képes.”

2026 februárjában Sir Partha Dasgupta professzort díszdoktorrá avatták a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az ünnepségen Áder János mondott köszöntő beszédet.

A természetpozitív gondolkodásról Czippán Katalin kifejtette: azt jelenti, hogy beépül a gondolkodásunkba, hogy minden darab számít, hogy függünk a természettől, hogy része vagyunk a természetnek, és minden tevékenységünket úgy végezzük, hogy figyelembe vesszük azt, hogy a természeti értékekből élünk, és segíteni kell azok helyreállítását.
Pásztor Szabolcs a vízről is kérdezte vendégeit. Kőrösi Csaba szerint a víz nemcsak gazdasági, nemcsak környezeti kérdés, hanem társadalmi, kulturális, spirituális és technológiai kérdés is. Amióta az ember él a Földön, a víz az egyik legszélesebb használói kört érintő természeti erőforrás. Czippán Katalin szerint az a fontos, hogy megértsük: a víz egy integrált rendszerben keletkezik, egy integrált rendszerben működik, ha az egyik helyen kiveszünk, az egy másik helyre is hat egy vízgyűjtő területen belül. Az oktatásban a rendszergondolkodás megtanítása is a víz példáján keresztül lehetséges. Hozzátette: az oktatásban fontos az is, hogy minden tantárgyban megjelenjen az ökológiai szemlélet, például beszéljünk arról, hogy a történelmi változások mit jelentettek ökológiai szempontból.
A rendszerben gondolkodás kapcsán a makroszintről Kőrösi Csaba kifejtette: ma a döntéshozók fejében a fenntarthatóság, a versenyképesség és a biztonság nem csak hogy elkülönülnek egymástól, de egymással szembeforduló kérdésekként, egymás alternatíváiként jelennek meg. „Ha részint az oktatáson, részint a tudomány további eredményein keresztül meg tudjuk fogalmazni azt a stratégiai összefüggést, ahol a fenntarthatósági fordulat, a piaci versenyképesség és a biztonság szorosan összekapcsolódik, akkor sokkal jobb helyzetben leszünk.”
A beszélgetés meghallgatható a Médiaklikken.