Akik elsőként érkeznek – A pionírok, avagy a gyomoktól az orchideákig

Méltatlanul rossz a megítélésük, pedig a gyomnövények is sokkal több megbecsülést érdemelnek. Néha útban vannak, de sokuk ehető, fontos dolgot jeleznek, és akár megalapozhatják más élőlények megjelenését. De nem csak ők a pionírok.

 

Pionírok

Pionírnak azokat az élőlényeket nevezzük, amelyek elsőként jelennek meg újonnan létrejött vagy épp régóta létező, de megbolygatott élőhelyeken. Ha kiemelkedik az óceánból egy új vulkáni sziget, ők jelennek meg ott először. Ahogy akkor is, ha felássuk a kertet, vagy felszántjuk a tájat, esetleg befejezzük egy bánya művelését. Ők az úttörők, a többiek utánuk jönnek. Két fő csoportjukat különböztethetjük meg. Az egyikbe tartoznak a szigetes példa pionírjai: eleve tápanyagszegény környezethez alkalmazkodott, hosszú távon azt termőképesebbé alakító fajokról van szó. A másodikba pedig például a szántás után megjelenő gyomok sorolhatók, melyek viszonylag tápanyaggazdag, csak épp pillanatnyilag „üres” területek meghódítói.

 

Vegyes társaság

Vannak köztük többek között orchideák, fásszárúak – például füzek, nyárak –, baktériumok, mohák, zuzmók és persze hagyományosan gyomnak nevezett növények is, például szúrós bogáncsok, aszatok. Sokukra jellemző, hogy a szelek szárnyán jutnak el az új, benépesítendő helyre, de az is lehet, hogy a talaj magbankjában vannak jelen. Pionír például számos nagy mennyiségű, jól repülő magot hozó növény is.

Nem szeretjük, mégis szaporítjuk

A pionírok jól érzik magukat a kopár, csupasz talajfelszíneken és más felületeken. Sőt, leginkább itt jó nekik. Ha például sok más növényfaj van jelen, már kevésbé tudnak labdába rúgni. Változatosabb, beállt, telített élőhelyeken képtelenek felvenni a versenyt a már ott lévő fajokkal, így nem igazán tudnak megtelepedni. Vakondok vagy vaddisznók túrásain, esetleg terepmotorok nyomaiban vagy frissen művelt földeken viszont annál inkább sikeresek. Mivel kedvelik a csupasz földet, eszményi körülményeket teremtünk nekik a szántással, rotálással vagy az építkezéseken zajló földmunkával. Ha így bánunk a földdel, nem csoda, ha küzdenünk kell a gyomokkal.

Ha motoros kaszával próbálunk küzdeni a parlagfűözön ellen, akkor ördögi körbe kerülhetünk: a kések nemcsak levágják a növényeket, hanem megsértik a talajt, ezzel kedvezve a parlagfűnek. Parlagfűmagban pedig nincs hiány, így a növény kapva kap az alkalmon, és nemsokára újra elözönli a területet.

 

Jöttem, éltem, mennem kell

A pionír fajok jelenségének egyik nagyon érdekes oldala az, hogy (ahogy minden más élőlény is) alakítják a környezetüket. Ahol előttük nem volt növényzet, amely lassította volna a víz lefolyását, illetve alig volt termékeny talaj, ott e lények elkezdenek jobb körülményeket teremteni. Vagy rosszabbat, ha az ő szemszögükből nézzük. Mivel ezek a körülmények sok más, erősebb versenytársnak is kedvezni kezdenek, idővel kiszorulnak. Az élőlénytársulás alakulása új fázisba lép, ezt a folyamatot pedig autogén szukcessziónak nevezzük.

 

Jelek

Az úgynevezett zavarástűrő, illetve zavarást kedvelő növények (melyek közé gyomoknak nevezett növények is tartoznak) jelenléte utal arra, hogy mi történt az adott helyen a közelmúltban. Ha egy természetközeli élőhelyen gyomos foltot látunk, az azt jelezheti, hogy ott valamilyen talajbolygatás történhetett, nagyobb terület esetén pedig sejthető, hogy például be volt szántva korábban.

Orchideák

Hazai orchideáink között is sok pionír fajt találunk. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy meddőhányókon, felhagyott bányafelszíneken (például homokbányákban) az elsők között találkozhatunk védett orchideafajokkal.

Az élőhelyek hosszabb távú átalakulásával, záródásával azonban megritkulhatnak. Gyepi élőhelyeken a megfelelően végzett kaszálás vagy legeltetés segítheti a fennmaradásukat azáltal, hogy megfékezi más növények előretörését.

Kiemelt kép: Piros szender (Deilephila porcellus), Pribéli Levente

Forrás: greendex.hu