Az eső megvolt, jöhetnek az őszi gombák!

Éppen abban az időszakban vagyunk, amikor kosaras emberek tömegével futhatunk össze az erdőben. Nem falevelet keresgélnek, hanem ennél sokkal izgalmasabb szándékkal nézelődnek. Az ősz ugyanis a gombák időszaka. Számos csodás, ízletes, izgalmas és különleges gombát találhatsz, ha a megfelelő helyen keresed őket.

Sokat írtunk már a gombák világáról, szeptember végén pedig, az esőnek hála, igazi dömping van az erdőben. Mielőtt azonban belevágsz a nagy felfedezésbe, és szerzel magadnak egy gombászós kosarat, ki kell emelnem, hogy a gombák ismeretéhez nem elegendő böngészni az internetet. Elengedhetetlen magabiztosan ismerni a mérgező gombákat. Ha bizonytalan vagy, mindenképp nézesd meg a kosarad tartalmát egy gombaszakellenőrrel! Ezt egyébként akkor is érdemes meglépni, ha biztos vagy a gombaismeretedben. Habár rengeteg klassz gombát találhatsz ilyenkor az erdőben, mutatok pár izgalmas, ismertebb és kevésbé ismert fajtát.

Miért eső után jönnek elő a gombák?

Jogosan merül fel a kérdés, vajon miért eső után bújnak elő a gombák? A gombák termőteste (amit mi gombának látunk, és leszedünk) nagyrészt vízből áll. Eső után a talaj nedvességtartalma hirtelen megnő, a gombafonalak (micélium) pedig a kapott vízből gyorsan „felpumpálják” a termőtesteket.

Emellett az eső a talajban feloldja és mozgásba hozza a tápanyagokat. A gombafonalak ezeket könnyebben fel tudják venni, így intenzívebb lesz a termőtestképződés. A gombák nem bírják a száraz levegőt: kiszáradnak, mielőtt kifejlődhetnének. Az eső utáni magas páratartalom védi őket a kiszáradástól, ezért ilyenkor bátrabban „előbújnak”.

A termőtest célja a spóraszórás. Az eső utáni szél és a páracseppek segítik a spórák terjedését, vagyis a gombák számára ez a legjobb idő a szaporodásra.

Vargánya (ízletes vargánya, bronzos vargánya)

A vargánya küllemre vastag húsú, barna kalapú gomba, alul fehér, majd sárguló csöves termőréteggel. A tönkje gyakran hálózatos mintázatú. Nagyon népszerű, hiszen diós, telt íze és illata intenzíven aromás, éppen ezért sokak szerint ez a legfinomabb gomba. Lombhullató és fenyőerdőkben, különösen tölgyek, bükkök és fenyőfák gyökere közelében található. A konyhában kiváló alapanyag levesekhez, pörköltekhez, rizottóhoz; szárítva fűszerként is megőrzi aromáját.

Őzlábgomba

Külsőre jellegzetes megjelenésű: nagy, esernyőszerű kalapja akár 30 cm-es is lehet, hosszú, karcsú nyele van, felszíne barna pikkelyes. Íze enyhe, kissé mogyorós aromájú. Erdőszéleken, ligetes helyeken, réteken gyakran magányosan álldogál, de több példány is előfordulhat egy helyen. Legnépszerűbb rántva („gombaszeletként”), de grillezve vagy töltve is különleges.

Rókagomba (sárga rókagomba)

Élénksárga, tölcsér alakú kalapja van, melynek erezett az alja (nem lemezes). Húsa keményebb, roppanós. Íze izgalmas, borsos, gyümölcsös aromájú, nagyon jellegzetes. Főleg fenyvesekben, savanyú talajon, mohás aljnövényzetben, gyakran nagyobb csoportokban találhatod meg. Tejszínes szószokhoz, tésztákhoz, tojásételekhez nagyon finom; jól bírja a hosszabb főzést is.

Trombitagomba (sötét trombitagomba)

Látványos sötétszürke vagy fekete, tölcsér formájú, vékony húsú gomba, gyakran nehezen észrevehető az avarban. Illata és íze nagyon aromás, szárítva különösen intenzív, „erdei fűszerként” is emlegetik. Lombhullató erdőkben, főleg bükkösökben, sokszor nagy telepekben látható. Szárítva porrá őrölve kiváló fűszer, de frissen is jó levesbe, raguba, szószokhoz.

Gyapjas tintagomba

Fehér, hengeresből harang alakúvá nyíló kalapjáról ismerhető fel, gyapjas pikkelyek borítják. Idősebb korában „elfolyósodik”, tintaszerűvé válik, ezért is érdemes gyorsan felhasználni. Íze és illata kellemes, de csak nagyon fiatalon ehető. Városi parkokban, kertekben, útszéleken is gyakori, nem feltétlenül kell erdőbe menni érte. Csak frissen szedve alkalmas főzésre! Finom levesekben, tojásos ételekben. (Alkohollal együtt fogyasztva azonban mérgezést okozhat!)

Galambgombák (pl. kékhátú galambgomba)

Színes kalap (piros, zöld, kék, lila változatok is léteznek), törékeny hús jellemzi, a tönk könnyen roppan. Íz és illat tekintetében enyhén diós vagy semleges, de nagyon fontos, hogy a csípős ízű galambgombák mérgezők! Lombos és fenyőerdőkben gyakran az avarban megbújva rejtőzködik. Levesekhez, pörköltekhez jó alapanyag, íze visszafogottabb.

 

Tinóruk (pl. fenyőtinóru, érdestinóru)

Vastag húsa van, a kalapja alatti réteg szivacsos, színe fajtól függően változó (barna, narancs, pirosas), ez a tinóru. Íze többnyire enyhe, húsos állagú, jó „alapgomba”. Különféle fák (pl. nyír, tölgy, fenyő) gyökereivel él együtt, így mindig bizonyos fafajok közelében található. Pörköltnek, gombás rizsnek, ragukba rendkívül ízletes; szárítva kevésbé aromás, mint a vargánya.

Pöfeteg (óriás pöfeteg, bimbós pöfeteg)

Kicsi vagy épp nagy labdák a fűben: a pöfetegek fehér, gömb alakú gombák. Csak fiatalon ehetők, amikor belsejük teljesen fehér és rugalmas. Ha egy pöfeteg sárgul, barnul, már mérgezőnek számít. Enyhe, kissé édeskés, finom állagú. Az állagát kedvelik leginkább. Réteken, legelőkön, erdőszéleken, gyepeken csapatokban is keresheted! Az óriás pöfeteg akár focilabda méretűre is megnőhet! Vastag szeletekben rántva vagy töltve különleges fogás, de serpenyőben, vajon sütve is ízletes.

Őszi gombákból tehát nincs hiány, azonban arra mindig figyelj, hogy egyes mérgező gombák nagyon hasonlítanak az ehetőkre (pl. mérgező galambgombák, susulykák). Éppen ezért mindig vizsgáltasd be a zsákmányt gombaszakellenőrrel!

Kiemelt kép: canva

Szöveg: Granát-Galló Tímea

Forrás: Greendex