Bajban az európai ipar, a zöld átállás jelenthet kiutat
Bár az európai energiaválság már gyakorlatilag véget ért, a kontinens gazdasága még sokáig az árkrízis utóhatásaitól szenvedhet, ami súlyos hatásokkal járhat rá nézve. A megoldást a technológiába és a készségekbe való befektetés, valamint a zöldátállás jelentheti.
A koronavírus-járvány, az energiaválság és az orosz-ukrán háború következtében az olcsó energia korszaka Európában lezárult, és bár az EU-nak sikerült új források bevonásával és energiatakarékossággal kezelnie az orosz gáz nagy részének kiesése miatt előállt helyzetet, a gáz– és áramárak pedig napjainkra jelentősen normalizálódtak, belátható ideig nem fognak visszatérni a járvány előtti békeidők alacsony szintjére. Az európai piaci energiaárak még az elmúlt időszak nagy esése után is többszörösei az Amerikai Egyesült Államok gáz- és áramárainak, ez pedig fájdalmas és hosszú távú következményeket jelenthet a közösség gazdasága számára.
A közösség versenyképessége tartósan megrendülhet az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. A vélemények szerint ennek következtében akár egy új dezindusztrializációs folyamat is elindulhat a kontinensen, vagyis az ipari tevékenység tartósan és jelentősen csökkenhet.
Különösen az EU nagymértékű gázimportfüggősége növelte az európai termelők relatív hátrányát az USA-val, vagyis a világ legnagyobb gázexportáló országával szemben, ahol a vállalatok jóval olcsóbban jutnak a termeléshez és a szolgáltatásokhoz elengedhetetlen energiához.
A hátrányt hosszabb távon is stabilizálhatja, hogy az EU nagyrészt épp a tengerentúli cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának fokozásával igyekszik kiváltani az orosz gázt, amelynek európai árát a szállítás és a cseppfolyósítás költségei jelentősen emelik. Az EuroGas kereskedelmi szövetség becslései szerint az Európai Unió a 2021-ben importált 155 milliárd köbméterről 2023-ig kevesebb mint 50 milliárd köbméterre csökkentette az importált orosz gáz mennyiségét, miközben az amerikai LNG-importját 60 milliárd köbméterre háromszorozta. (Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy miközben számos európai ország az energiaellátásában kulcsszerepet szán az LNG-nek, az Egyesült Államok klímapolitikai szempontokat is mérlegelve újragondolni látszik gázexportját, és a jelek szerint hajlik a szigorítására.)
A gázfüggőség hátrányosan hat az iparra. Kép: canva
Tovább zsugorodik az európai ipar
A magas energiaárak alatt nyögő európai ipar máris nyugtalanító tüneteket produkál: az EU ipari termelése havi összevetésben 0,2%-kal esett vissza tavaly novemberben, ami sorozatban a harmadik egymást követő havi csökkenés volt, éves összevetésben pedig novemberben 5,8%-kal zsugorodott a termelés az októberi 5,4%-os esés után. Az uniós iparban az elsősorban a magas energiaárak hatására mutatkozó kedvezőtlen tendencia nemcsak a szakszervezeti szövetségeket aggasztja, hanem magát az Európai Bizottságot is, amelynek elnöke, Ursula von der Leyen ezért további energiaár-esést tart szükségesnek.
Minderre azután kerül sor, hogy az Európai Bizottság közel négy éve lefektette egy olyan ipari stratégia alapjait, amely szándékai szerint támogatja a zöld- és digitális gazdaságra való kettős átállást, és globálisan is versenyképesebbé teszi az uniós ipart. Az Európai Bizottság az Európai zöldmegállapodás elnevezésű átfogó stratégiájához kapcsolódóan közel egy éve bemutatta új iparfejlesztési tervét, illetve nettó nulla ipari törvényét is, amelyek egyik fő célja szintén az európai ipar versenyképességének növelése és az EU-s klímapolitikai célok eléréséhez szükséges technológiák fejlesztésének támogatása.
Az európai gazdaság versenyképességi problémái persze nem új keletűek, amit a GDP-adatok alakulása is tükröz. Az európai gazdaság és termelékenység növekedése lényegében évtizedek óta elmarad versenytársaiétól, így a globális GDP-ben az öreg kontinens részesedése az 1995-ös 27%-ról napjainkra 18%-ra, a globális iparban pedig szintén 27%-ról 16%-ra esett napjainkra.
Nincs más választás, mint az előre menekülés a fenntartható energiagazdaságba
Elemzések szerint Európának a gáz- és áramárak megfelezését kell célul kitűznie a jelenlegi szinthez képest annak érdekében, hogy visszaállítsa versenyképességét Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. A jelenlegi kilátások alapján azonban a fokozatosan legfontosabb (másodlagos) forrássá váló villamos energia ára Európában a következő egy-két évben csak lassan mérséklődhet, és 2025-ig magas szinten maradhat. A 2020-as évtized második felében azonban zuhanásnak indulhatnak az európai piaci áramárak, mégpedig főleg a megújulóenergia-termelő kapacitások és egyéb új tiszta technológiák terjedésének köszönhetően.
A fentiekkel egybevág, hogy általános vélemények szerint az európai versenyképesség növelésének kulcsát a technológiába és a készségekbe való befektetés, valamint az energetikai zöldátállás előmozdítása jelentheti. Tehát a magas energiaárakra a megoldást – legalábbis részben – a tiszta technológiák és iparágak fejlesztése, illetve ezen kapacitások bővítése kínálja Európa számára, vagyis ugyanaz, ami a klímavédelmi és az energiafüggetlenségi célok eléréséhez is elengedhetetlen.
A megújulók árleszorító hatása pedig már most is érvényesül, a nap- és szélerőművek az összes európai villamosenergia-piacon hozzájárultak a nagykereskedelmi árak csökkentéséhez 2021 és 2023 között, és ahogyan e technológiák költsége a következő években, évtizedekben várhatóan tovább mérséklődik, a telepített kapacitás pedig növekszik, a hatás nagy valószínűséggel fokozódik.
A jó hír az, hogy az EU-nak globális összevetésben is élen járó és egyre ambiciózusabb céljai és tervei vannak a megújuló energia szerepének növelésére az Európai Zöldmegállapodás keretében, ami közvetve a kiszámítható és megfizethető vállalati energiaköltségek biztosítását is lehetővé teheti (noha ez utóbbi cél nem szerepel közvetlenül az iparfejlesztési tervekben, és az árampiaci reform sem kíván direkt beavatkozásokkal élni ennek érdekében).
Az energiaellátásban kulcsszerep jut az LNG-nek. Kép: canva
Nincs más választás, mint az előre menekülés a fenntartható energiagazdaságba
Elemzések szerint Európának a gáz- és áramárak megfelezését kell célul kitűznie a jelenlegi szinthez képest annak érdekében, hogy visszaállítsa versenyképességét Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. A jelenlegi kilátások alapján azonban a fokozatosan legfontosabb (másodlagos) forrássá váló villamos energia ára Európában a következő egy-két évben csak lassan mérséklődhet, és 2025-ig magas szinten maradhat. A 2020-as évtized második felében azonban zuhanásnak indulhatnak az európai piaci áramárak, mégpedig főleg a megújulóenergia-termelő kapacitások és egyéb új tiszta technológiák terjedésének köszönhetően.
A fentiekkel egybevág, hogy általános vélemények szerint az európai versenyképesség növelésének kulcsát a technológiába és a készségekbe való befektetés, valamint az energetikai zöldátállás előmozdítása jelentheti. Tehát a magas energiaárakra a megoldást – legalábbis részben – a tiszta technológiák és iparágak fejlesztése, illetve ezen kapacitások bővítése kínálja Európa számára, vagyis ugyanaz, ami a klímavédelmi és az energiafüggetlenségi célok eléréséhez is elengedhetetlen.
A megújulók árleszorító hatása pedig már most is érvényesül, a nap- és szélerőművek az összes európai villamosenergia-piacon hozzájárultak a nagykereskedelmi árak csökkentéséhez 2021 és 2023 között, és ahogyan e technológiák költsége a következő években, évtizedekben várhatóan tovább mérséklődik, a telepített kapacitás pedig növekszik, a hatás nagy valószínűséggel fokozódik.
A jó hír az, hogy az EU-nak globális összevetésben is élen járó és egyre ambiciózusabb céljai és tervei vannak a megújuló energia szerepének növelésére az Európai Zöldmegállapodás keretében, ami közvetve a kiszámítható és megfizethető vállalati energiaköltségek biztosítását is lehetővé teheti (noha ez utóbbi cél nem szerepel közvetlenül az iparfejlesztési tervekben, és az árampiaci reform sem kíván direkt beavatkozásokkal élni ennek érdekében).
Hatalmas a kihívás, de a potenciál is
Bizonyos források – mindenekelőtt a tengeri (offshore) szélenergia – esetében Európa minden globális versenytársánál nagyobb potenciállal rendelkezik. Ha sikerül a legtöbbet kihoznia a technológiából, azzal nemcsak a klímacélok elérését biztosíthatja, de energiaárait is versenyképessé teheti.
Bonyolítja ugyanakkor a helyzetet, hogy a koronavírus-járvány és a háború tapasztalataiból okulva napjainkra az energiafüggetlenségi szempontok egyenrangúvá váltak az éghajlatvédelmi és költségmegfontolásokkal. Az egyértelmű, hogy a zöldtechnológiai piacokért folyó globális versenyfutásban (az egymással versengő nemzetekből álló) Európa lépéskényszerben van az inflációcsökkentési törvénnyel megtámogatott Amerikával és az alacsony termelési költségeivel, illetve méretgazdaságosságával (valamint masszív állami támogatásaival) szinte az összes tisztaenergia-technológia területén dominanciát kialakító Kínával szemben.
Így a megújuló energiára vonatkozó tervek teljesülésének számos feltétele van az elektromos hálózat fejlesztésének felgyorsításától a saját zöldipar védelme érdekében hozandó megfelelő intézkedésekig, amelyek szintén alapvetően befolyásolhatják a nap- és szélerőmű-telepítési célok teljesülését.
Hogy e feltételek egyidejű teljesülése mekkora kihívás elé állítja Európát, azt érzékelteti például az is, hogy míg a kínai konkurencia által még „csak” fenyegetett szélturbinagyártó ipara védelmében viszonylag egyértelműnek tűnik a teendője, addig a már ledominált és sok elemében versenyképtelen napelemes feldolgozóipara esetében – illetve megújulós céljai teljesülése szempontjából – egy hasonló akcióterv élesítésével nagyobb kárt okozna magának, mint amennyit használna.
Akárhogy is, ha Európa nem kíván huzamosabb ideig a másodvonalba kerülni hatalmas vetélytársai mögött, az egyöntetű vélemény szerint nincs más választása, mint felgyorsítani a tiszta energiára való átállást, ami a nem elhanyagolható egyéb előnyök mellett az öreg kontinens hatalmas ipari potenciálját is felszabadíthatja.
Forrás: greendex.hu