Egyedül indult a tiszai szemétáradat ellen, egy év alatt több száz teherautónyi szeméttől szabadította meg a Tiszát

Francz Béla hat évvel ezelőtt elment a fiával úszni oda, ahol gyerekként ő is gyakran fürdött. Ekkor vette észre, hogy mekkora a baj a Tiszán, hiszen a gyönyörű természeti környezetben, a folyó partján és a víz színén műanyaghegyek fogadták. Kezdetben egyedül indult a tiszai szemétáradat ellen, később alkalmazottaival már évente több ezer köbméter szeméttől szabadította meg a tájat. Kitartására és példamutatására Molnár Attila Dávid természetfilmes rendező is felfigyelt. A folyómentő teherautó ezt a szép történetet örökíti meg, miközben jobban megismerhetjük Kárpátalja tájait és embereit is.

„Amit lehet, mi megszerelünk, újrahasználunk. Errefelé nem úgy van, hogy ha elromlott, kidobják. Ez a nehéz élettől is van, és szovjet örökség is, amikor mindenből hiány volt” – kezd a történetbe Francz Béla, aki egyszerre főszereplője és elbeszélője a filmnek. Ízes beszédét és bölcsességet sugárzó gondolatait élvezet hallgatni, a film 56 perce annak ellenére pillanatok alatt elszáll, hogy nem egy akciófilm sebességével vetekszik, és a Tiszával ellentétben szép, lassú folyású.

 

Kőrösmezőn, a Fekete-Tisza forrásvidékén, ősi hegyek és erdők között, gyönyörű természeti környezetben járunk, ahol kis túlzással minden száz méterre jut egy tiszta vizű patak. Az emberek mégsem becsülték meg eléggé a tájat, a szemétszállítást sokan a folyóra bízzák. Persze nem csupán lustaságról van szó, a probléma összetett, de Béla egy idő után már nem bírta nézni, hogy senki sem tesz semmit, és egyedül kezdett megküzdeni azzal, amivel pár száz kilométerrel lejjebb még a munkagépek is alig tudnak.

 

„Ez volt a legnehezebb. Hogy kell megcsinálni? Mert ugye ez újdonság nálunk. Sok ember hülyének is nézett, hogy szeméttel foglalkozok. Kérdezték, hogy mi van, nincs mit csinálni? Mondom nem, én ezt akarom!” – meséli arról, hogy amikor az elhatározás megszületett, nem sokat gondolkozott, nekiállt csinálni, mert mint mondja, ha túl sokat gondolkozik az ember, jön egy új ötlete, és akkor nem lesz az egészből semmi.

 

Getty Images

 

Először a telefonjával dokumentálni kezdte, hogy hol, milyen szemetet talál. Arra jutott, hogy a megoldás csak a szelektálás lehet, ezért elkezdett ismerősökhöz menni, hogy elviszi a kartont, a nejlont. Később szemeteseket helyezett ki, ahonnan ősrégi teherautójával gyűjtötte be a zsákokat, amit aztán a saját telepen készített elő a szállításra válogatással, préseléssel, kötözéssel.

 

„Tiszta folyó, tiszta víz. Tiszta folyó nélkül nem lesz tiszta vizünk. Ezért döntöttem úgy, hogy legyen ez a cég neve, mint egy mondat, és ezzel motiválom az embereket és magamat” – meséli később a vállalkozássá fejlődött kezdeményezésről, amire egyaránt fölfigyeltek a kijevi tévések és a magyarországiak. A megjelenések erőt adtak neki, azt érezte, az emberek hisznek benne. Adománygyűjtés indult, mindenki annyit adott, amennyit tudott, végül sikerült megvennie egy használt Iveco teherautót, és egy másik, kisebb autót. A két kocsi és a munkatársak segítségével egy év alatt több mint 5700 köbméter szemetet gyűjtöttek össze és szállítottak a kétórányi autóútra lévő feldolgozóba.

 

A film egyik legmeghatóbb mondata, amikor Béla arról beszél a húsz éves teherautó kormányánál, hogy érzi az adrenalint, érzi, hogy vigyáznia kell az autóra, hiszen felelős a többi emberért és a Tiszáért is, amikor ezt a teherautót vezeti – meséli Molnár Attila Dávid kamerája előtt. Molnár Attila Dávid természetfilmes rendező, forgatókönyvíró, tanár, és a PET Kupa egyik társalapítója. Emiatt szinte sorsszerű volt, hogy ők találkozzanak, hiszen amit Béla és csapata megfog fent a Tiszán, azt nem kell több száz kilométerrel lejjebb kihalászni, és a sok szemét addig sem szennyezi és csúfítja a tájat.

 

„A Tiszának van neve. Ha van neve, akkor legyen olyan, mint egy élőlény. Legyen valami joga. Öt országon folyik át, ebben az öt országban kapjon védelmet” – mondja Béla, aki később elmeséli azt is, hogy húsz évvel ezelőtt Budapesten járt, és emlékszik, hogy ekkor még milyen szennyezett volt a Duna. Ma már szép, zöld, és azt szeretné, hogy a fia büszke legyen rá, amiért ugyanígy megtisztítja a Tiszát is.

 

„Jó, hogy nem én lettem híres, hanem az, amit csinálok” – mondja Francz Béla. Felelősséget érez magán, úgy érzi, hogy az emberek elkezdtek odafigyelni, hogy baj van, és ez talán segíthet abban, hogy a folyó megtisztuljon. „Ha dolgozunk rajta, a Tisza is szép lehet. Nem húsz év múlva, hanem öt év múlva. És akkor tényleg egy gyönyörű szép folyó lesz.”

 

Tíz nappal a film premierje előtt Oroszország megtámadta Ukrajnát. A műanyag áradatot menekültáradat, emberi tragédiák súlyosbítják – olvashatjuk a film záró képkockáin. Bélának kevesebb ideje maradt a folyóra. De a Tisza vár rá.

 

A folyómentő teherautó című ismeretterjesztő film és több hasonló produkció a régió egyik legnagyobb természet- és környezetvédelmi tematikus rendezvényének programjában is szerepel. A Kék Bolygó Alapítvány szervezésében megvalósuló VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválon 106 ország 1374 pályázata lesz versenyben. A helyszínen többek között filmszemle és fotókiállítás is várja az érdeklődőket három napon keresztül, 2022. május 27. és május 29. között, a gödöllői Grassalkovich-kastélyban.