Hogyan vészeljük át a hőséget?

Egy olyan aszályos évben, mint amilyen az idei is, talán nem kell hosszan magyarázni, hogy milyen következményekkel jár a hőhullám a környezetre nézve. De mi a helyzet az emberi szervezettel? A negatív következményeket mi sem kerülhetjük el, mégis sokat tehetünk érte, hogy mérsékeljük ezeket. Tippjeink következnek a kánikula közepén.

Ha a hőhullámokra gondolunk, legtöbbünknek talán a felforrósodott betonfelületek, az elpusztult termőterületek és az erdőtüzek jutnak eszünkbe. Pedig a kánikula közvetlenül is hat az emberi szervezetre: ehhez az álmatlanul töltött éjszakák csak a „belépőt” jelentik, de a következmények sokkal hosszabb távra is szólhatnak, illetve sokkal súlyosabbak is lehetnek. Az európai polgárok életében fordulópontnak tekinthető a 2003-as év, amikor az északi féltekén hatalmas hőhullám tombolt: ezt a későbbi értékelések, cikkek úgy értékelték, mint ami „felrázta” Európát.

Ekkor a nyár folyamán két hónapon keresztül az átlagosnál 8-14 Celsius-fokkal volt magasabb a hőmérséklet, mivel földrészünket a szokásosnál gyengébb óceáni áramlatok nem tudták eléggé lehűteni. Észak-Franciaországban például nyolc egymást követő napon 40 Celsius-fok feletti hőmérsékletet mértek, Portugáliában 47 Celsius-fokot. A rekordok sajnos azóta is sorra dőlnek, de ez a nyár sokaknak a többinél is mélyebben bevésődött az emlékezetébe.

Érdemes tényként kezelni, hogy világszerte egyre több embert érintenek a tartós hőhullámok – és mindez egyre több áldozattal is jár. Hogy pontosan mennyivel, ebben még a szakértők sem feltétlenül tudnak megegyezni, de évente százezres nagyságrendről beszélünk, ami így – mint a BBC Future cikke is megjegyzi – a világ egyik leginkább figyelmen kívül hagyott természeti veszélyforrásának tekinthető. Néhány egyszerű lépéssel azonban megkímélhetjük magunkat a legsúlyosabb hatásoktól – ezeket még akkor is megéri tudatosítani, ha egyébként már hallottunk róluk.

 

Mit együnk és hogyan öltözzünk?

Talán mondani sem kell, hogy a legfontosabb a közvetlen napsütés elkerülése. Délelőtt 11 és délután 15 óra között a lehető legkevesebbet tartózkodjunk napsütötte helyen. Ha mégis így teszünk, mert halaszthatatlan dolgunk van, vegyünk föl sapkát, igyunk sok – alkoholmentes – folyadékot. Egy sör talán még segít a hidratálásban, de egyébként a hideg csapvíz, limonádé, almafröccs, gyümölcslé, jeges tea, vagy épp ajran a legjobb választás. Sőt, ha nem magas a páratartalom, akár egy forró tea is segíthet.

Szintén jót tesz, ha magas víztartalmú ételeket fogyasztunk. Az eper, az uborka, a paradicsom, a görögdinnye, a különböző saláták mind segítenek – vagy épp egy hideg gazpacho. Elsőre talán furcsán hat, de az izzadás miatt a csípős ételek is jót tehetnek forróság idején, csak ne felejtsük el az elvesztett folyadékot pótolni.

Nemcsak az étkezésünk számít. Köztudott, hogy a fekete felületek jobban felforrósodnak hőség idején, mint a fehérek, ennek ellenére a ruhaviselet színe alig befolyásolja a hőérzetet. Ellenben – mint azt beduin törzsek körében végzett kutatások bizonyították – a természetes anyagú, bővebb szabású, a levegő áramlásának helyet hagyó ruha jobb közérzetet biztosít a melegben, míg a műszálas, rosszul szellőző, szűk szabású viselet kerülendő.

 

A függöny csak az első lépés

Mint az előző bekezdésben is jeleztük – ha csak nem a természetben vagy épp a vízparton vagyunk – árnyékos, vagy fedett, zárt helyen érdemes tartózkodni a legnagyobb kánikula idején. A házat lehetőség szerint reggel és este alaposan át kell szellőztetni, egyébként az ablakokat zárva tartva kevésbé lesz nagy a forróság. Ehhez azonban a függönyöket is be kell húzni, de még ennél is jobb a redőny vagy a spaletta, hiszen így az ablaküveg sem melegszik fel.

A légkondicionáló berendezések hatalmas energiafalók, így amennyire csak lehet, tartózkodjunk a használatuktól. Ha van a lakásunkban, és mégis bevetnénk őket, akkor is érdemes okosan: ausztrál kutatók arra jutottak, hogy a légkondikat ventilátorral kombinálva sokkal hatékonyabban hűthetjük magunkat, hiszen utóbbiak jóval kevesebb energiát fogyasztanak. A lényeg, hogy ne hűtsük jéghidegre a helyiségeket, ha használjuk is a légkondicionálót, a szabályozót csak néhány fokkal állítsuk alacsonyabbra, mint amennyi amúgy lenne a hőmérséklet.

A „mezei” ventilátor hatékonyságát is megsokszorozhatjuk egy egyszerű trükkel: ha a levegőt vizes tál, lepedő vagy jég fölött áramoltatjuk keresztül, az lehűl, és kellemesebb lesz a levegő. Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy a ventilátorok körülbelül 35 Celsius-fokig segítenek, efölött a forró levegő áramoltatása még ronthat is a helyzeten.

A házépítéskor érdemes az úgynevezett fedett-nyitott tereket (tornác, veranda, terasz) előnyben részesíteni. A magyar népi építészetben erre számtalan példát találunk: a déli irányba tájolt tornác nyáron nem engedi az épület falait, ablakait felforrósodni, de megfelelő mennyiségű fényt biztosít, míg télen, alacsonyabb napállásnál segíti a napfény bejutását a beltérbe. Őseink tudták, hogy hogyan érdemes építkezni, nem szégyen visszanyúlni a régi tudáshoz még akkor sem, ha ma már sokkal modernebb anyagokkal és technológiával építkezünk.

 

Óvatosan a fűnyírással!

Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy a zöldfelületek a városok ezernyi bajára megoldást jelentenek – legyen az a szálló por mennyisége, a kisállatok élőhelyének hiánya, vagy épp a hőszigetjelenség mérséklése. Amint ezt kutatások és a hétköznapi tapasztalat is ezerszeresen bizonyította, már egyetlen fa is elképesztően hatékony tud lenni a mikroklíma javításában. Ha az épület elé ültetik, azzal nemcsak a levegőt párásítja, de természetes árnyékolóként is működik.

Ahol nincs lehetőség faültetésre, ott is érdemes a természetes megoldásokat, zöldfalakat használni. A repkény, a keskenylevelű vadszőlő, a borostyán, a komló, a borostás levelű lonc, a kúszóhortenzia vagy a futórózsák nemcsak hatékonyan hűtik a környezetet, hanem kellemes, esztétikus környezetet is biztosítanak, ami – mellékesen – még az ingatlanunk értékét is növeli.

A park úgy szép, ha a fű rövidre van vágva – tartják sokan, de ezt a gondolatot azonnal érdemes kiegészítenünk. Angliában vagy épp Új-Zélandon, ahol a csapadékos időjárás megfelelő körülményeket biztosít, a pázsitnak nem különösebben árt meg a gyakori vágás, kaszálás vagy épp legeltetés. Az itthoni tájakra ez azonban sajnos nem igaz, aminek az eredménye a néhány nap alatt kiégő növényzet.