Nem minden szuperétel az, aminek látszik

Az emberiséget régóta foglalkoztatja, hogy mi az, ami tápláló, egészséges, olcsón elérhető – és újabban, szerencsére az is szempont lett –, hogy fenntarthatóan termelhető-e vagy hogy szükséges-e több ezer kilométert szállítani. Ezen belül is külön kategóriát képez az úgynevezett superfood. Ezeknek közös jellemzője, hogy valóban vannak előnyös tulajdonságaik és a marketing kapta fel őket. De tényleg szuperek-e a szuperételek?

 

Egy ideális világban minden, ami egészséges, az egyben fenntartható is, ez azonban a valóságban, sajnos, távolról sincs így. Quinoa, kesudió, avokádó, chiamag: nem mondhatnánk, hogy egészségtelenek, de van velük néhány probléma. Lássuk ezeket sorban!

Senki sem tagadja, hogy a quinoa gazdag ásványi anyagokban és fehérjeforrásnak sem utolsó. A 2010-es évekre viszont annyira trendi lett a fejlett országokban, hogy a peruiak és bolíviaiak már nem tudták kifizetni az árát – pedig előtte több száz éven keresztül fogyasztották.

Szintén egy távoli országban élő embereknek okozunk problémát, mi több, betegséget, ha sok kesudiót fogyasztunk. A kesu héja anacardic savat tartalmaz, ami mérgező, allergiát, bőrkiütést és légzési nehézséget okoz. Ahhoz, hogy a kesudió hozzánk bezacskózva jusson el, valakinek meg kell tisztítania; azok az indiai, vietnámi munkások, akik ezt a feladatot elvégzik, súlyosan kockáztatják egészségüket, és gyakran egyébként is embertelen körülmények között dolgoznak.

Az avokádó szintén egészséges és ősi gyümölcs, amelyet főként Dél-Amerikában termesztenek. Mégis nagy problémát okoz, hogy a népszerűsítése miatt hihetetlenül gyorsan fölfutott a kereslet iránta, ami a gazdák őserdőirtását eredményezi. Egy szem avokádó előállításához 320 liter víz szükséges, ezért a kartellszerűen működő, nagy termelők sokszor elveszik a vizet a kisebb versenytársak elől. Az erdőirtás, a szüretelés, a frissen tartás és a globális szállítmányozás miatt hatalmasra nőtt az avokádó karbonlábnyoma. A gyümölcs tehát hiába jó, a sztárolása nagy károkat okoz a környezetünknek.

Fotó: Getty Images

Ha egy-egy élelmiszer a világ sok táján egyszerre válik felkapottá, az szinte mindig drámai következményekkel jár: gondoljunk csak az erdőirtásokra, a kimerülő termőföldekre, és persze arra az elképesztő mennyiségű szén-dioxid-kibocsátásra, amit egy-egy termék – például – Dél-Amerikából Európába juttatása okoz. Nem csak az lehet szuperétel, ami több ezer kilométerről érkezik: a hazai törökmogyoró is ugyanolyan finom, mint a kesu, és a lenmag sem kevésbé egészséges, mint a chiamag.

 

Hazai superfoodok

Nem kellene sok ezer kilométert utaznia egy alapanyagnak, hogy szuperételnek nevezzük – bármit is jelent ez a fogalom. A lencse például kifejezetten olcsó és könnyen elérhető alapanyag. Fehérjét, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz, szénhidráttartalma pedig lassan szívódik fel, miközben 10 dekagramm több mint 300 kilokalóriát ad, így a zab és a bab mellett a 21. század egyik szuperételévé válhat.

A fent említett zab kiváló rost- és szénhidrátforrás, más gabonákhoz képest sok benne a fehérje, és fontos vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Olyan tulajdonságai vannak, amelyek segítenek a vércukorszint egyensúlyban tartásában, ami az egyik leggyakoribb élettani probléma. A zabliszt használata így ma már nem a szegénység, hanem az odafigyelés jele a háztartásban. Zabtejet 1990 óta állítanak elő. Alapvetően vízből és zabból készül és a tehéntej alternatívái közül ez jár a legkisebb környezeti terheléssel, így sokkal jobb, mint például a cukros mandulatej (ami valójában nem is tej).

Rengeteg zöldség is létezik, amit szuperételnek nevezhetnénk. Mind a brokkoli, mind a spárga az egyik leggyorsabban elkészíthető, modernnek látszó, de valójában sokezer éves kulturális örökség, amely a Közel-Keletről származik.

A spárga A-, B6- és C-vitamint, ráadásul folsavat és káliumot is jelentős mennyiségben tartalmaz, így az egyik legkiegyensúlyozottabb zöldségféle. A vadkáposzta termelt változataként ismert brokkoli sok béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C) tartalmaz, de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is.

Fotó: Getty Images

A gomba szintén rengeteg előnyös tulajdonsággal rendelkezik. D-vitaminban, káliumban, szelénben gazdag és segíti az immunrendszer működését. Ha a húst részben gombára cserélnénk, jól járnánk mi is és a bolygó is.

Nem a lenmag az egyetlen olyan alapanyag tehát, amely eddig méltatlanul kerülte el a szuperétel-hívők figyelmét. De ha a marketing hatására hirtelen felfutó kereslet következményeit, a rengeteg csomagolást, szállítást és a növekvő árakat számításba vesszük, talán nem is baj ez így.