Visszatérnek a bölények Európa földjére?

A szakértők szerint csak idő kérdése, hogy az 1919-ben eltűnt, nagytestű emlős ismét az európai legelőket rója. Ehhez azonban több olyan területre van szükség, ahol az állatok nem akadnak össze az elmúlt évszázadban kiépült, sűrű településhálózat lakóival.

Nemrég egy amerikai startup arra vállalkozott, hogy feltámasztja a mamutokat, mondván: a nagytestű emlősök visszatérése lassíthatja a klímaváltozás pusztító hatásmechanizmusát. Bár nem tűnik valószínűnek, hogy ez a projekt a közeljövőben sikerrel jár, az eurázsiai vadon felélesztése igenis fontos lépés lehet a fenntarthatóbb jövő felé.

Erről ír a BBC cikke, amiben a lengyelországi és németországi vadvilág visszatelepítésének kísérletei kerülnek előtérbe. Mivel Közép- és Kelet-Európában a földterület nagy részét évszázadokon át gazdálkodásra használták, az emberek kivonulásával nem volt semmi olyan természeti erő, ami segítette volna a nagyobb tisztások kialakulását.

Az elhagyott földeket erdők fedték be, amelyek bizonyos fajoknak menedéket nyújtottak ugyan, másoknak viszont nem biztosítottak megfelelő élőhelyet, így azok visszaszorultak vagy eltűntek. Amennyiben Európában ismét megjelenne a bölény vagy a jávorszarvas, ismét volna, ami letarolja a kisebb, zsenge fákat, így több sztyeppe alakulhatna ki Európa-szerte – ezzel visszaforgatva az idő kerekét egy olyan korba, amikor még sokkal nagyobb volt a kontinens biodiverzitása.

A kutatók szerint a sokoldalúbb állatvilág a klímaváltozással szemben is ellenállóbb lenne, hisz amennyiben egy faj ki is pusztul a megváltozott körülmények miatt, még mindig marad utána néhány másik, amik el tudják látni a természet által rájuk szabott feladatot. Az eredmény egy fenntarthatóbb, ellenállóbb Európa lenne, amihez tulajdonképpen csak állatok kellenek – mindenki nyer.

Azaz mégsem: az egykor teljesen nyílt területeket utak és települések szelik át, így a visszatelepítésnek megvannak a nehézségei. Egy 2013-as kísérlet során Észak-Rajna-Vesztfáliába telepítettek bölényeket, az állatok azonban csak emberi segítséggel maradnak életben, mert más csordák példányaival nem találkoznak, hiszen azok túl messze vannak tőlük – ennek eredménye a belterjesség fenyegette szaporulat, amit emberi szakértelemmel kell ritkítani, méghozzá az állatok ide-oda szállításával.

Ráadásul a visszatelepített fajok sokszor okoznak fejfájást a lakosságnak. A farkasok elkaphatják a haszonállatokat, a bölények szétzúzhatják a kerítéseket – ki lesz a felelős? Erre a természetes visszavadítás jelenthet megoldást. Ez annyit tesz, hogy nem telepítenek ide-oda állatokat a kutatók, helyette olyan területeket tartanak fent, amik vonzzák a vadállományt. Mivel pedig tiltják egyes fajok vadászatát – valamint bizonyos területeken tilos vadászni –, előbb-utóbb több lesz az olyan hely, ahol láthatunk bölényeket, jávorszarvasokat, farkasokat, rókákat.

Németországban például több civil szervezet is foglalkozik visszavadítással. A cél az, hogy a most 0,6 százalékot felölelő vadon 2 százalékos legyen, az első lépés pedig egy 250 ezer hektáros terület a lengyel-német határnál, amit egy 1995-ös áradás adott vissza a természetnek. Mivel pedig a határokat nem állatoknak találták ki, a lengyel vadvilág erősödése előbb-utóbb a német vadon fejlődését is maga után vonja majd, állítják a kutatók.