Lenyűgöző filmen keresztül ismerhetjük meg az ősi vadlovak varázslatos világát

Török Zoltán már nem egy sikeres természetfilmet rendezett, de valószínűleg még őt is meglepte, hogy új filmje mennyi nemzetközi elismerést kap majd, és a hazai mozikban pedig hosszú hónapokig stabilan tartja magát az alkotás. A Vadlovak – Hortobágyi mese látványvilága valóban párját ritkítja, de nem csupán a látványos kivitelezés miatt erősen ajánlott film az ősi lovak és a Pentezug varázslatos világába bevezető film.

 

James Bond, Batman, a Gucci-ház története, Wes Anderson új filmje és minden idők egyik leglátványosabb filmje, a Dűne – csak néhány cím azok közül, amelyet az elmúlt néhány hónapban mutattak be, és vetítettek a nagy mozik. A hatalmas költségvetésű szuperprodukciók mellett mégis hónapokig a mozikban tudott maradni egy magyar természetfilm is, ami önmagában is nagy szó. Nemcsak a kis művészmozikban, de a nagy, több termes plázamozikban is sokan megnézték a magyar vadrezervátum titkaiba betekintő alkotást.

A filmet 2021. november 4-én mutatták be itthon, és a hivatalos statisztikák szerint csak a nyitóhéten negyvenezer dollár bevételt termelt. A nézőszámot tekintve már tavaly december végén átlépte a huszonötezres álomhatárt, de talán még ennél is meglepőbb az, hogy a bemutató után közel öt hónappal, március közepén is több moziban műsoron van még. De minek köszönhető ez a siker?

 

Kis híján kihalt, ősi állatok

A Przsevalszkij-lovak Európa, sőt a Föld utolsó vadlovai között vannak. Őshazájuk Mongólia, de nevüket egy orosz felfedezőről, Nikolaj Przsevalszkijról kapták. Ez a ló a mai házilovak legközelebbi őse, az egyetlen máig fennmaradt igazi vadló. Illetve csak majdnem: az állatok egykor egész Belső-Ázsiában éltek, de néhány évtizeddel ezelőtt jóformán teljesen kipusztultak, és csak az állatkerteknek és egy tudatos programnak köszönhető, hogy ez nem következett be.

Tudományos nevükön Equus ferus przewalskii néven ismert, a házilónál valamivel kisebb méretű állatok a Természetvédelmi Világszövetség úgynevezett Vörös Listája alapján a veszélyeztetett besorolás alá esik, de a populációk összesített egyedszáma növekszik, vagyis van esély a fennmaradásukra.

Magyarországon kicsivel több mint két évtizede élnek, manapság mégis ez a világ egyik legnagyobb vadlóménese. 1997 és 2002 között mindössze huszonkét példány érkezett hazánkba, de a szinte háborítatlan környezetben annyira jól érzik magukat, hogy a populáció ma már háromszáz egyedre tehető itt, világszerte pedig körülbelül kétezer állatot számlál az állomány. Ukrajnában, Oroszországban, Kazahsztánban, Kínában, Mongóliában, valamint Magyarországon élnek szabadon. De hol is járunk, pontosan hol élnek itthon ezek a különös vadlovak szinte háborítatlan nyugalomban?

 

Egy kis vadló a Pentezug mélyén

„Itt az ősgyep, a szikes puszta és a mocsár az úr. Ez a világ mit sem tud az emberek birodalmáról” – mondja a narrátor megnyugtató hangon, miközben a kamera a lenyűgöző szépségű pentezugi tájat pásztázza. A felvételek minősége világszínvonalú, de nem csak ennek köszönhető, hogy az ember joggal teszi fel a kérdést magának: Hogy lehet, hogy ilyen értékeink vannak, és szinte alig tudunk róla valamit?

Török Zoltán természetfilmes rendező nemzetközi csapata három és fél évig követte a vadlovak és a hortobágyi táj életét. Erről a vidékről sokszor csak a pusztaromantika és a kietlen táj jut eszünkbe, ami nagyon is csalóka kép: jóllehet ez a kontinens egyik leginkább csapadékszegény vidéke, de a Hortobágy folyó, a nádassal szegélyezett mocsarak, a szikes puszta hihetetlenül változatos társulásokat hozott létre itt.

A végtelen rónaságon csak kis ligeterdők törik meg a látóhatárt. Ragadozók nincsenek errefelé, a vadlovak pedig karbantartják a pusztát, ami friss füvet ad nekik, és miután megfürödtek a folyóban, meghemperegve ápolják a szőrüket, mivel a sóban gazdag por nemcsak hűt, de egyúttal kordában tartja a kórokozókat. Ideális hely ez a vadlovak számára, az ember pedig csak úgy járul hozzá e harmóniához, hogy nem tesz semmit: a rezervátumban nincsen mezőgazdasági, sem más gazdasági tevékenység, a természet mindent maga intéz.

E harmonikus, de egyszerre kemény terepre születik meg egy kiscsikó, akit a nézők Cseppke néven ismerhetnek meg. Szerencsés, mert szülei, Leander és Menta tapasztalt, gondoskodó állatok. A kamerán keresztül követhetjük az állat első lépéseit és azt, ahogy az első tavaszon folyamatosan erősödik, okosabb lesz, és fiatal társaival csapatokba verődve játszanak, vágtatnak. De nincs minden kiscsikónak ilyen szerencséje, mert a vadlovak öntörvényű, olykor csatározásra is hajlamos állatok, a puszta és a természet pedig olykor könyörtelen – ezért van, aki nem éli meg a kamaszkort.

A filmben nemcsak a természet változását, hanem az állatok viselkedését is megfigyelhetjük évszakról évszakra. A tavasz kezdetén az állatok még legyengültek, majd fokozatosan erőre kapnak. Nyáron jól bírják a hőséget, hiszen őshazájukban sem szokatlanok a forró nyarak, így alapvetően jól érzik magukat, sütkéreznek, de dél körül ők is ledőlnek, hogy sziesztázzanak egyet. Ahogy közelít a tél, egyre inkább előre tekintenek, és okosan gazdálkodnak az energiával. Szívós állatok, de ha nincs mit legelni, az bizony őket is próbára teszi.

Jóllehet Cseppke a főszereplő, de közel sem csak lovakról szól ez a „hortobágyi mese.” A képsorokon feltűnik a vidék elképesztően gazdag növény- és állatvilága: a magyar sóvirág, a vadon termő alföldi kamilla, a galagonya, a rózsabogár, a szalakóta, a bíbic, a sárszalonka, a cankó, de a rókák, a réti héják, és a pókok is fontos szerepet kapnak az itteni ökoszisztémában, ahogy a filmben is.

„A Przsevalszkij-lovak nem pusztultak ki, és a magyar pusztának is köszönhető, hogy a jövőjük biztosítva van. Ez a különös táj befogadta a vadlovakat, mintha mindig itt éltek volna. Pentezug és a vadlovak elválaszthatatlanok.” E mondatok zárják a másfél órás alkotást, melyet a fantasztikus látványvilág miatt erősen ajánlott moziban, nagyvásznon megnézni, de aki inkább az otthon kényelmét választja, mostantól akár a Filmio oldalán is megtalálja a filmet, így néhány kattintás után indulhat is a vetítés.