Szén-negatív élelmiszerekkel állíthatjuk meg a klímaváltozást?

Sokat beszélünk arról, milyen növényeket, élelmiszereket fogyasszunk, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk és a kibocsátásunk. Azonban van néhány olyan élelmiszer is, aminek termelése segíthet a szén-dioxid csökkentésében. Ráadásul ezek az élelmiszerek egyáltalán nem elérhetetlenek, sőt, már régóta termesztik őket. De hogyan segíthet egy zöldség a brutális mennyiségű szán-dioxid visszaszorításában?

Mindannyian tudjuk, hogy a legtöbb élelmiszer előállítása üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, ami hozzájárul a klímaváltozás hatásainak erősödéséhez. Itt nyilván egészében kell nézni a képet, hiszen ide tartoznak a munkagépek, a műtrágyázás, a betakarítás, vagy az oly sokszor emlegetett szarvasmarhatenyésztés is. Rengeteg forrás és a növekvő népességszám is kell ehhez, de összességében az élelmiszertermelés az emberi eredetű üvegházhatású gázok kibocsátásának negyedét adja.

A jó hír, hogy vannak olyan élelmiszerek, amelyek elvonják az ÜHG-gázokat a légkörből, ezeket „szén-negatív” élelmiszereknek hívják. Ha ezeket nagyobb volumenben termesztjük, többet fogyasztunk belőlük, az segíthet csökkenteni az élelmiszergyártás kibocsátását, sőt, egyes esetekben az ökoszisztémák helyreállításában is előnyösek lehetnek.

Amikor a növények nőnek, szén-dioxidot (CO₂) vesznek fel a levegőből, de amikor mi (vagy az állatok) elfogyasztjuk ezeket a növényeket, a keletkezett CO₂ általában egyenesen visszakerül a légkörbe. Mivel a kibocsátás folyamatos és hatalmas, tartóssá kell tennünk annak eltávolítását. Tehát törekednünk kell arra, hogy amennyi a légkörbe kerül, annyi el is tűnjön onnan.

Van néhány termelési megoldás és élelmiszer, ami lehetővé teszi ezt, sőt már most is lehetne teljes egészében szén-negatív étrendet követni. Az más kérdés, hogy ehhez mindenkinek változtatnia kellene az étkezésén.

 

Hínár, algák, moszat

A lista élén az egyik legnagyobb várományos, a hínár áll.  Ugyanis ahogy a moszat és más makroalgák nőnek, CO2-t vesznek fel a környezetükből. A hínár egyes részei letörnek, és lejutnak az óceán mélyére, ahol a szén egy része elraktározódik. Ezek a darabok viszonylag  kicsik 1 kg moszatra vonatkoztatva, ezért ahhoz, hogy a moszatalapú élelmiszerek szén-negatívak legyenek, az ellátási láncnak sokkal hatékonyabbnak kell lennie. Kevesebb szállítás, kevesebb csomagolás és feldolgozás.

Ezért természetesen nem mindenhol válhat be a moszattermelés, és élvezhetjük a szén-negatív hatásokat, legalábbis átalakítás nélkül. Azt azonban érdemes átgondolni, milyen környezeti előnyök származnak a hatalmas moszaterdők helyreállításából, és miért kell komolyan venni az élelmiszertermelés ezen módját.

Szénmegkötés, vízminőség-javítás, táplálék és élőhely. Csak, hogy néhányat említsünk a moszaterdők ökoszisztéma-szolgáltatásai közül. Jelenlétük és egészségük mindannyiunk érdeke, létfontosságúak a tengeri élővilág számára.

 

Áfonya és zeller

A nedves lápvidékeken a szerves szén gyorsabban tud felhalmozódni, mint ahogy lebomlik. Néhány termék ilyen nedves területeken termeszthető, például az áfonya és zeller. Az így termesztett élelmiszerek tehát potenciálisan szén-dioxid-negatívak lehetnek, ha az ellátási láncuk is lerövidül.

Sajnos legtöbbször nem ez a helyzet a friss áfonya esetében, amelyet gyakran műanyagba csomagolnak, és például Peruból importálják. Így értelemszerűen rendkívül magas a kibocsátása. Azt azonban jó látni, mivé lehetne az áfonya, és miképp segíthetne a szén-dioxid csökkentésében.

 

Dió, olajbogyó és citrusfélék

A szántóföldekre ültetett fák szenet tárolnak. Ha azt vesszük, mennyi szántóföld-terület van a világban, és ezeken mind fák is lennének, a kibocsátás is csökkenhetne. Az elmúlt 20 évben a diófélék globális területe megkétszereződött, és ennek a növekedésnek nagy része a szántóföldeken történt. Még ha figyelembe vesszük a teljes ellátási láncot is, az általad vásárolt diófélék körülbelül 1,3 kg CO2-t távolítanak el a légkörből kilogrammonként. Ez a fa növekedésétől is függ, de kb. 20 évig élhet így egy fa. Ugyanez igaz az olajligetekre vagy a citrusokra is. Ez pedig rengeteg elraktározott szenet jelent.

 

Regeneratív módon előállított élelmiszer

Sokat írtunk már a regeneratív mezőgazdaságról, és egy újabb tényező, ami bebizonyítja, milyen fontos lenne az áttérés. A talajművelés elhagyása, a védősávok ültetése stb. ugyanis növeli a talajban és a növényekben tárolt szén mennyiségét. Magyarországon is egyre több az ilyen gyakorlat, de a világ számos pontjáról érkeznek beszámolók, melyek azt mutatják, hogy ezzel a  módszerrel szén-negatívvá tehető az élelmiszertermelés.

A magas károsanyag-kibocsátású élelmiszerek, például a marhahús esetében azonban a kutatások azt találták, hogy a regeneratív gyakorlatok valószínűleg nem eredményeznek szén-negatív hatást. Tehát az sem feltétlenül mindegy, milyen élelmiszertermelésről beszélünk.

Összességében ma nagyon nehéz azonosítani a szén-negatív élelmiszereket. De van, ahol már az élelmiszer teljes életciklusát monitorozzák. Például Új-Zélandon a gazdaságoknak számszerűsíteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, Franciaországban pedig a kormány a szén-dioxid-címkézés országos bevezetését tervezi.

Egy vezető éghajlati modellt használó elemzés megállapította, hogy ha mindannyian felhagyunk az állatok fogyasztásával, és végleg áttérünk a növényi alapú élelmiszerekre, 3,1 milliárd hektárt adhatunk vissza az erdőknek és a természetes gyepeknek. Ez egy akkora terület, mint az Egyesült Államok, Kína, az Európai Unió és Ausztrália együttvéve.

 

Az azonban tény, hogy a regeneratív gyakorlatok és a szén-negatív élelmiszerek korántsem elegek ahhoz, hogy ellensúlyozzák a kibocsátásunkat. Ezért is fontos, hogy lássuk egy-egy élelmiszer útját, valamint, hogy időt és energiát áldozzunk a föld megkímélésére. Emellett a növényi alapú élelmiszerek jóval kevesebb kibocsátással járnak, kisebb területet vesznek igénybe, így hatékonyabban bevethetők a szén-negatív élelmiszertermelés elérésében.

Kiemelt kép: canva

Szöveg: Granát-Galló Tímea