Trópusi esők, villámárvizek, aszály: készülnünk kell rá, de a helyzet nem reménytelen

Ahogy mondani szokás, az esővel két gond lehet: ha túl kevés, vagy ha túl sok. Ez lehetne csupán egy jól hangzó megállapítás, de a helyzet az, hogy a világ – és benne hazánk – időjárása egyre szélsőségesebbé válik, aminek hatása első pillantásra is leolvasható az éves csapadékmennyiség hullámzását mutató grafikonokról vagy épp a termőföldeken kókadozó kukoricatáblákról.

Idén tavasszal már-már aszályos szárazság sújtotta az országot, aminek a következményeként a városokban különösen rossz, porossá vált a levegő, vidéken a gazdák szárazon maradó földekkel találkozhattak. A tavaszi időszakban ez különösen nagy gondot jelent, mivel az ébredező természetnek, a vetőmagoknak, a virágzó gyümölcsfáknak óriási szüksége lenne a csapadékra. És talán azt sem árt az eszünkbe vésni, hogy ha a növények szomjaznak, az az élelmiszerárakban is visszaköszön majd.

Ha az adatokat akár a tavalyi, akár a korábbi adatokkal összevetjük, azt látjuk, hogy a következő évtizedekben várhatóan emelkedik az átlaghőmérséklet, a csapadékeloszlás pedig egyenetlenebbé válik. Az Országos Meteorológiai Szolgálat modelljei szerint gyakoribbá válhatnak majd mind a hosszú aszályos időszakok, mind a túl intenzív esőzések, fontos lesz tehát a nedves időszakok alatt lehulló többletcsapadék visszatartása az aszályos nyári hónapokra.

Az év időjárása sok szempontból nem kedvezett a mezőgazdaság számára. „A tél második felét nagy hőmérsékleti ingások jellemezték, hamar beindult a vegetáció, ugyanakkor márciusban és áprilisban is jelentős fagyok okoztak súlyos károkat elsősorban a gyümölcsösökben, de többfelé a repcében is” – olvasható a 2021-es év agrometeorológiai áttekintésében. A sokat mondó, Újabb fagykáros tavasz után aszályos nyár címmel megjelent tanulmány megállapításai sok tekintetben igazak az idei évre is.

A szinte szélsőséges tavaszi szárazságon április elején némi eső segített ugyan, de a tendencia nem sokat változott, és a szakemberek nem sok csapadékot ígérnek a következő hetekre. Mindez előrevetíti a következő évekre várható időjárási változásokat, egyben mindennél jobban jelzi, hogy a csapadékgazdálkodásban, csapadékelvezetésben, öntözésben új stratégiára lesz szükség.

 

Ha túl sok

Az idei év nagy része eddig nem az árvizekről, homokzsákokról, belvízben úszó termőföldekről szólt, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az időjárás szeszélyes, és a folyók bármikor kiléphetnek a medrükből. Mindez veszélyes és költséges – akár a közvetlen védekezést, akár az általa okozott károkat nézzük –, mégis elmondható, hogy az országban többé-kevésbé megtanultak együtt élni azzal, hogy a folyók meghatározott időközönként kilépnek a medrükből. Erre valamennyire készülni is lehet. Tehát ha például a Duna vízszintje elér egy bizonyos magasságot a németországi Passaunál, biztosra vehető, hogy meghatározott időn belül a folyó magyarországi szakaszán, így például Győrött, majd Budapesten is hasonló vízszintemelkedésre kell készülni.

Amire viszont nehezebb – csak hosszabb távon lehet – készülni, az az úgynevezett villámárvizek jelensége. A szó ugyan nem új, viszont az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk vele itthon is, ezért – sajnos – egyre inkább kezdjük megtanulni. A fogalom a trópusi típusú, hirtelen lecsapó és hatalmas csapadékmennyiséget hozó esők nyomán keletkezett.

Az ilyen, főként nyári viharok után a városok csatornahálózata nem képes befogadni a keletkező csapadékot, ezért az utcákat, pincéket, garázsokat, üzleteket ellepi a víz, komoly károkat okozva. Mivel a háztetőkről, utakról, járdákról, egyéb aszfaltozott vagy lekövezett területekről nem tud máshová lefolyni a víz, a csatornákban keres utat magának.

 

Forrás: Getty Images

 

A koppenhágai példa

Koppenhágára például 2004-ben csapott le egy olyan vihar, amelyet a város lakói, döntéshozói és a biztosítótársaságok örökre megjegyeztek maguknak. A károk több milliárd euróra rúgtak, ezért a döntéshozók az építészek és tájépítészek bevonásával gyökeresen új stratégia mentén kezdték el a várost átalakítani.

A sétálóutcákat például úgy alakították át, hogy villámárvíz esetén a középső része nagyon sekély, néhány centis kis patakként funkcionáljon, ezzel segítve a csapadék elvezetését. Ez a néhány centis besüllyesztés pont az a mélység, ami sem az emberéletben, sem az ingatlanokban vagy ingóságokban nem okoz károkat, viszont a szélessége miatt komoly mennyiségű vizet képes elvezetni.

A dán fővárosban az árvíz után megkezdték a parkok és bizonyos sportpályák átalakítását is. Utóbbiak az év nagy részében foci- vagy kosárpályaként működnek, de ha szükség van rá, a besüllyesztett terület vésztározóként is tud funkcionálni, amíg elvonul az árvíz. Koppenhágában az esős napok száma és a viharok száma semmit sem csökkent az elmúlt két évtizedben, de a fenti stratégia alkalmazása miatt csökkent a kockázata annak, hogy a korábbihoz hasonló kár érje a várost.

 

Mit tehetünk még?

A városok védekezésben sokat segíthet, ha csökken a burkolt felületek aránya, a mindent beborító aszfaltozási és térkövezési mánia átalakul a zöldfelületek növelésévé. Ennek jelentősége a magánházak esetében is jelentős, hiszen sokszor látni olyan kertes házakat, ahol a kert csupán néhány négyzetméter pázsitban merül ki, míg a dupla garázsbeálló előtt sok száz négyzetméter „gondoskodik” a nyári forróságról és a csatornákban elvezetendő csapadékról.

Ennek hatása nem egy-egy ház esetében jelentős, de ha ezek összeadódnak, az már egy utcában komoly problémát jelenthet. Ha egy komolyabb méretű társasház, irodaház, raktár vagy bevásárlóközpont tetőfelületéről beszélünk, még ennél is jelentősebb, hogy zöldtetőt alakítanak ki rajta, vagy az egyszerűbbnek tűnő megoldással egyszerűen csak elvezetik róla a csapadékot.

A köztereken sem feltétlenül jobb a helyzet. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy még a parkokban is jelentős területeket foglal el a térkő, az utcákon pedig jelentősen csökkenteni lehetne az aszfaltozott területek arányát, mivel sokszor olyan útszakaszokat, korábban füvesített területeket is leburkoltak, ami az év nagy részében semmiféle forgalmat nem bonyolít. Ezeket a területeket a természet számára visszaadva, a zöldfelületek arányát növelve nemcsak a villámárvizek hatását lehetne tompítani, de a növények a párásításban, a forróság csökkentésében is főszerepet kaphatnának.

 

Forrás: Getty Images

 

Budapesti parkok átalakulóban

A fentiek egyelőre nem épültek be a városfejlesztés napi gyakorlatába, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének itthon jó példák. A fővárosban például a tervezés alatt álló észak-csepeli közparkot kifejezetten aszerint alakítják, hogy érezhető legyen a Duna közelsége. Ennek szellemében úgynevezett vizes élőhelyeket alakítanak ki, amelyek egyfajta átmenetet képeznek a szárazföld és a nádassal benőtt, lápos területek között.

A tervekről tudni lehet továbbá, hogy biztonságosan megközelíthetővé teszik a Duna-partot, megőrizve annak természetközeli jellegét, így a folyóparti őshonos galériaerdőt is. A vízpartra csónakházat és kishajókikötőt terveznek, a parkon pedig természetes vizes élőhelyet vezetnek végig, amely természetes módon összegyűjti a lehullott csapadékot, és mielőtt visszaengedné a Dunába, meg is tisztítja.

Némileg hasonló elvek mentén alakítják át a városmajori parkot is. A közelmúltban napvilágot látott tervek szerint miközben jelentősen, tizenötezer négyzetméterrel nő majd a város egyik legrégebbi közparkjának zöldfelülete, több ökológiai szempontból jelentős változás is történik majd. A terület szívében, a templom mögött egy természetes hatású tavat és egy nagy, ligetes napozórétet alakítanak ki, az egykori Ördögárok vonalán pedig egy kis ér kanyarog majd. A tó jelenleg szabadtéri színpad által elfoglalt területét úgy alakítják ki, hogy alkalmas legyen a hegyekből lecsorgó csapadék összegyűjtésére is.

A települések persze nem csak így készülhetnek fel a hirtelen lezúduló csapadékra. Sok kicsi sokra megy – tartja a mondás –, ezért az önkormányzatok sok helyen támogatják az esővízgyűjtő edények beszerzését. Az általában 250–300 literes edények alkalmasak egy nagyobb családi ház vagy egy kisebb társasház csapadékának begyűjtésére, segítségével csökken a csatornákat érő hirtelen terhelés, nyáron pedig a kertet lehet öntözni a friss esővízzel, ami így hűti a környéket és még a vízszámlát sem terheli meg.

 

Forrás: https://epiteszforum.hu/bemutattak-az-uj-csepeli-kozpark-koncepcioterveit

 

Felkészül: a magyar vidék

A csapadékgazdálkodás változására nemcsak a nagyvárosoknak kell felkészülni. Jóllehet az ország területének főként középső részét az aszály szinte állandósult veszélye fenyegeti, a villámárvizek a vidék más területein is komoly problémát jelenthetnek a következő évtizedekben. Sőt, az előrejelzések szerint a következő években ez az időjárási jelenség egyre nagyobb problémát okozhat, ha a döntéshozók nem készülnek megfelelő stratégiával.

A kisvárosokban és falvakban első lépésként a legegyszerűbb rendszerek, az árkok karbantartása, a patakmedrek tisztán tartása jelenthet megoldást, középtávon azonban érdemes lehet egyéb vízgazdálkodásra is alkalmas szükségtározók kialakítása is. Minderre jó példa az a tavaly indult mintaprogram is, amely öt magyarországi településen – így Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján területén – tesz kísérletet kis léptékben megvalósuló, természetes adottságokra és folyamatokra támaszkodó, természetbarát és olcsó vízgazdálkodási rendszerek kialakítására.

Az öt különböző rendszer közös jellemzője, hogy a nedves időszakokban megjelenő többletcsapadékot – érkezzen az folyami ár, esőzés, villámárvíz vagy belvíz formájában –, vizes-mocsaras élőhelyeken, meglévő árokrendszerekben, vagy tavakban tartják vissza. Amint a program céljai között olvashatjuk, „az így létrejövő víztestek párolgás révén kiegyensúlyozottabbá teszik a helyi mikroklímát, szárazságok idején is táplálják a talajvízkészleteket, járulékos pozitív hatásaik pedig – vizes élőhelyek teremtése, rekreáció –akkor is jelentkeznek majd, ha a klímaváltozás várt negatív hatásai esetleg elmaradnának.”

A program társfinanszírozásában is részt vevő Belügyminisztérium időközben egy oldalt is indított, ahol az érdeklődők megismerhetik többek között a természetes vízmegtartó megoldásokat és pályázati lehetőségeket ezek kialakítására.