Hazai olíva, lazac, citrom. Felkészül az avokádó?

A klímaváltozás miatt az is megváltozik, amit eszünk. Lehetséges, hogy kiszáradó, esetleg leégő ültetvények, a meleget nehezen bíró fajok, az éghajlathoz jobban alkalmazkodó, könnyedebb étrend jelenti a jövőt – és ezt akár ki is lehet használni.

Amikor 2017 januárjában erdőtüzek pusztítottak Abby Rose farmján, földjének minden centimétere leégett. A sok éve aszállyal küzdő Chilében a hőmérséklet azon a nyáron meghaladta a 40 Celsius-fokot, és az erős szél hetekig irányíthatatlanul terjesztette a lángokat a déli és középső régiókban. „Tüzek dúltak, félelmetes volt, és az, hogy a pusztítás frontvonalán álltam, teljesen megváltoztatta a gazdálkodásról alkotott elképzelésemet – mondja Rose, aki visszaemlékezik arra, ahogy sűrű füstfelhőben küszködött, hogy megmentse a 300 hektáros családi farmját. – Közeli élmény volt ahhoz, amilyen egy háborús övezetben lehet. Totális pusztulás volt”

Ezzel a szemléletes képpel indul a BBC Future hosszú cikke, amely azt a kérdést járja körül, hogy segíthet-e az élelmiszertermelés a klímavátozás elleni küzdelemben, és hogy melyek azok az élelmiszerek, amelyek kisebbé tehetnék az ökológiai lábnyomunkat. A termelőnek ezekben a tüzekben nyolcezer fiatal olajfája égett le még azelőtt, hogy azok termőre fordultak volna. Bár a cikk folytatása kifejezetten érdekes olvasmány, a fenti példa nyomán mi a hazai lehetőségeket szeretnénk bemutatni.

 

Mediterrán ételek a földeken – és az asztalon

A klímakatasztrófa hatásai alól természetesen hazánk sem kivétel, a negatív trendekre fel kell készülni – vagy épp megkeresni a lehetőségeket, hogy jöhetünk ki a körülményekhez képest a legjobban a helyzetből. Arra, hogy ezek a negatív hatások valóban katasztrofális méreteket ölthetnek, elég, ha csak az idei nyár híreit lapozzuk végig.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat által közzétett aszály-térképről kiderül, hogy június közepén körülbelül 130 milliméternyi víz hiányzott a talaj felső, egyméteres rétegéből Magyarország szinte teljes keleti felében, az aszálytól pedig jóformán minden nyári haszonnövény, kalászosok, repcetáblák szenvedtek. Az Alföld kiszáradása jó példa arra, hogy mindez már nem a távoli jövő, hanem már napjaink komoly problémája, pedig létezik rá megoldás.

Talán már ebből is világos, hogy azonnal meg kell kezdeni az alkalmazkodást, vagyis a felkészülést arra az új világra, amit a radikálisan megváltozó éghajlati viszonyok hoznak. Mindennek megvan az infrastrukturális vonzata, új csatornákat kell építeni, máshol zsilipeket elzárni, vissza kell alakítani a régi ártereket, gazdagabb fajtavilágúvá kell tenni az erdőket – számos példát lehetne sorolni, de a kezdő lépés mindenhol a szemlélet átalakítása kell, hogy legyen.

Jó példa erre az első hazai olajfaliget létrehozása. Török Csaba több mint tíz éve telepített először olajfákat a Szent György-hegy déli lejtőjén található szőlőültetvénye mellé. A fák a kitartó nevelésnek köszönhetően termőre fordultak, tavaly pedig már kiemelkedő minőségű olívaolajat adtak. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy ha az adottságok egyre inkább a mediterrán országok klímájához közelítenek, az ország több pontján is termelhetnek egészséges olívaolajat – ezzel az egészségtelenebb zsiradékokat omega3-zsírsavakban gazadag olajra cserélve, egyben sok importfuvart kiváltva.

Valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy már citromfarm is létezik itthon, mégpedig évi több tonnás terméssel. Kisjuhász Éva és férje, Szőrös András huszonöt éve foglalkozik növénytermesztéssel. Lajosmizsei gazdaságukban körülbelül hét-nyolc éve ültettek citromfákat, és hamar kiderült, hogy a kis fák jól érzik magukat a fóliasátrakban. Mivel teljesen éretten szüretelik a termést, ezért nem kell sem viasszal, sem gombaölővel kezelni, vitamintartalma is jóval magasabb az éretlenül szüretelt külföldi verziókénál, és a szállítás is sokkal környezetbarátabb a rövidebb ellátási lánc miatt. A gazdálkodók először a helyi piacon árulták a termést, ma már az országban belül messzebbre is eljutnak a citromok, de még mindig nem sok ezer kilométeres, kamionnal megtett utakról beszélünk.

De nem a növény- vagy gyümölcstermesztés az élelmiszerellátás egyetlen területe, ami változóban van. A hal egészséges, többet is kellene belőle ennünk – igen ám, de a tengerekben egyre kevesebb van belőlük, a szállítás pedig egyre drágább. A lazac például divatos, keresett, viszonylag drága élelmiszer, de amint azt a Netflix – számos jogos kritikát kapott, de gondolatébresztő – filmje, a Seaspiracy is bemutatja, a tengeri telepeken zsúfolt ketrecekben tenyésztett halak közel sem olyan egészségesek, mint azt sokan hiszik.

A megoldás: a szárazföldi lazacfarm. Ezeken a telepeken a tengerekkel ellentétben nincs jelen szennyeződés, gyógyszermaradvány, mikroműanyag, így egészséges halakat tenyészthetnek. Zalaegerszegen ezért tavaly hatalmas szárazföldi lazacfarm létrehozásába kezdtek, amiből hasonló hozzánk legközelebb Svájcban található. Az évi ezer tonna hal előállítására képes üzem létrehozása számítások szerint akár hat év alatt megtérülhet. A halak tenyésztése Magyarországon még idén megkezdődik, és mivel a zalaegerszegi halakat négy és fél kilósan, két évesen halásszák majd le, 2024 végén kerülhetnek az éttermekbe az első lazacok.

 

A szemléletváltás már félsiker

Nem csak új növényfajok termesztése vagy az akvakultúra fejlődése mutatja azt a változást, ami a következő egy-két évtized élelmiszerellátását jellemezheti itthon, a hagyományosnak számító területeken is szükség van a technológiai váltásra. Jó példa erre a szántóföldi talajművelés, ami az intenzív, nagyipari gazdálkodásban uralkodó technológia következtében a humuszréteg elvékonyodásához vezet.

A nehéz munkagépek, a vegyszerhasználat, a műtrágyázás, a nemesített hibrid növények miatt a talaj régen elszakadt a természetes állapottól, ráadásul mindez olyan járulékos költségekkel jár, mint például a méhpusztulás, aminek hatásai egészen katasztrofálisak lehetnek. Ahogy egy kiváló hazai ismeretterjesztő film, az általunk is ajánlott Mérgezett Föld bemutatja, itthon is van olyan komoly agrárvállalkozás, aki szemléletet váltott, és néhány egyszerű változtatással ma már ezer hektáron termel – műtrágyamentesen.

A rendszer lényege náluk, hogy megpróbálnak a természetes folyamatokhoz, az anyagok körforgásához visszatérni. Ahelyett, hogy a szármaradványokat egy hőerőműbe szállítanák – mellesleg rengeteg üzemanyagot elpazarolva –, náluk az állatok hasznosítják azt. A szerves trágyához egy porszerű, komposztot, agyagőrleményt, mészkőport tartalmazó anyagot adnak, ami így a földhöz hasonló állagú lesz, és könnyű a termőföldön kiszórni, eloszlatni. Hiába a megszokások és a műtrágyaipar béklyója, ha valaki akarja a változást, már rövid idő alatt is kisebbfajta csodát lehet elérni.