Bár a klímavédelmet és bolygónk ökoszisztémáinak megőrzését sokáig a szakemberek egymástól elkülönülve kezelték, mára világossá vált, hogy az éghajlati és ökológiai válság mélyen összefonódik.

A fajok és élőhelyeik kapcsolata rendkívül összetett, törékeny szimbiózis, amelyet az elmúlt évtizedekben a környezetszennyezés és éghajlatváltozás mellett egyre több veszély fenyeget.

A civilizációk felvirágzása évezredek óta egyet jelentett a föld birtokba vételével, ám míg kezdetben a gazdálkodás hozzájárult a tájak és élőhelyek változatosságának létrehozásához és fenntartásához, ma már a nem megfelelő mezőgazdasági tevékenységek ártalmas környezeti hatásai egyértelműek, a talajromlás, a talaj-, a víz- és a környezetszennyezés, az élőhelyek felaprózódása és a vadvilág eltűnése sokszor ezeknek a következménye.

A Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó

a régió legnagyobb fenntarthatósággal foglalkozó rendezvénye,

melynek célja, hogy felhívja a közönség, különösen a fiatalok figyelmét a kedvezőtlen környezeti, társadalmi és gazdasági folyamatokra, illetve bemutassa, hogy többek között a a Földünkön élő növények és állatok sokféleségének riasztó mértékű csökkenése hogyan és miként fordítható vissza.

Bolygónk felszínének több mint 28 százalékát szárazföldi ökoszisztémák borítják, elemei a termelők (növények), elsődleges fogyasztók (növényevő állatok), a másodlagos fogyasztók (ragadozók) és a lebontók (mikroorganizmusok, gombák). Mindegyik fontos része az ökoszisztémának, bármelyik hiánya komoly hatással van a mikro, illetve makro élővilágra.

A Földön a becslések szerinti 8 millió fajból 1 milliót a kihalás veszélye fenyeget.

2015 óta csak Európában 36 faj halt ki, köztük megannyi édesvízi hal, puhatestű, csiga és a Pensée de Cry névre hallgató lila virág. Ha egy ragadózó faj kipusztul – például emberi beavatkozás, irtás által – akkor más, a tápláléklánc alsóbb szintjein lévő életformák elszaporodhatnak, mint hazánkban az őzek vagy a vaddisznók.

A szárazföldi ökoszisztémák védelme azért is nagyon fontos, mert ez az emberi civilizáció fő élettere, erre vagyunk egyénileg a legnagyobb hatással.

Ahogy Szebenyi Péter környezetmérnök, a Klímapolitikai Intézet munkatársa magyarázza, az ökoszisztémát leginkább az emberi tevékenység terjeszkedése veszélyezteti.

– A folyamatosan csökkenő élettér, a táplálék hiánya felborítja az ökoszisztémát, az eddigi közösség bizonyos fajainak állománya megcsappan vagy adott fajok teljesen el is tűnhetnek.

Szerencsére Magyarországon a még meglévő természetközeli területek jelentős része védettséget élvez. Ezek között találunk természetes erdőtársulásokat, gyepterületeket éppúgy, mint vizes élőhelyeket. A védett területek nagy része vagy a 10 nemzeti parkunk igazgatósága alá tartozik (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület) és/vagy a Natura 2000 hálózat része. De ezeken kívül találunk helyi jelentőségű kisebb védett területeket is.

A különböző uniós vagy állami programok, illetve pályázatoknak köszönhetően az utóbbi években több védett terület megőrzésére jutott fejlesztési támogatás. Emellett több civil szervezet is segíti a területek megóvását.

A szakértő szerint a legégetőbb problémák a hazai biodiverzitás szempontjából az inváziós fajok növekvő térhódítása (például. bálványfa, selyemkóró), a klímaváltozás, a természetes élőhelyek területének a csökkenése és egyes emberek felelőtlen magatartása, például a szemetelés.

Egy európai vizsgálat eredményei szerint a legsúlyosabb veszélyek sorrendjében az első helyen az élőhelyvesztés és fragmentáció, míg a másodikon az inváziós fajok szerepeltek. Ezzel szemben Magyarországon az inváziós fajok kerültek az első helyre.

– Ugyanakkor a hazai őshonos élővilág egyedszámát és túlélési esélyeit a klímaváltozás és annak felgyorsult üteme is befolyásolja. Egy ilyen jelenség például a madarak vándorlási szokásainak megváltozása. Már több madárfaj is hazánkban telel át az enyhülő téli időszak miatt.

Emellett az emberi terjeszkedés káros hatásaként egyre gyakoribb jelenség, hogy a vadon élő állatok, mint a vaddisznók, a településeinken tűnnek fel. Sok esetben nagyobb eséllyel találnak élelmet emberi környezetben, mint a vadonban.

A szemetelés kérdése globális probléma. A szárazföldi, illetve vízi élőlények is gyakorta nézik a hulladékot, az ember által eldobott szemetet élelemnek, amit megesznek. Ezek sok esetben az állat halálát okozzák. Az utóbbi években hazánkban is több olyan fotó készült, amiben szarvasok, őzek hulladékba, kerítésekbe, eldobott drótokba gabalyodva az életükért küzdenek.

A legtöbb esetben a védett területek fajgazdagságának fenntartása a területek folyamatos, tudatos kezelését igényli a fenntartók részéről, pl. kaszálás, legeltetés, bozótosodás megakadályozása, inváziós növényfajok és túlszaporodott vadállomány gyérítése, holtágak teljes feltöltődésének megakadályozása. Bár az elpusztított természeti értékeket nem lehet visszaállítani, élőhelyrekonstrukcióval nagyon sok minden tehető környezetünkért.

Ehhez az adott terület többféle vizsgálata szükséges, melyek után szakemberek rekultivációs tervet hoznak létre. Ilyen esetekben a megadott terv szerint visszaállítják az eredeti talajszerkezetet, őshonos növényeket telepítenek, kizárják az olyan szennyező faktorokat, mint a szivárgó szennyvizek.

Mindezek mellett a Natura 2000 területek, vagyis az Európa szerte természetközeli állapotban megmaradt, magas biodiverzitású, védett élőlények sorának otthont adó területek is rendkívül fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség megóvásának érdekében. A Natura 2000 területek az első években a madárvilág életterére fókuszáltak, a későbbiekben inkább a természetes élőhelytípusuk biztosítására jöttek létre. Ezek a területek ugyan természetvédelmi oltalomban részesülnek a biodiverzitás fenntartása és védelme érdekében, de sok esetben a természetközeli gazdálkodás engedélyezett, sőt kívánatos is a földeken. Például a gyepterületek legeltetése a biodiverzitás, az egészséges szárazföldi ökoszisztéma fenntartása szempontjából is fontos tényező.

Péter tapasztalata az, hogy sokan a környezetvédelmet még a mai napig is egyfajta úri hóbortnak, hobbitevékenységnek tekintik. Viszont idővel rá kell döbbennie mindenkinek, hogy a környezetvédelem embervédelem is, amiben nem csak a nagyvállalatoknak vagy politikusoknak, de az egyénnek is fontos szerep jut.

Ha óvjuk a környezetünket, védjük a szárazföldi és vízi ökoszisztémákat, akkor az emberi civilizáció is egészségesebb és zöldebb világban élhet. Ezen gondolatmenet után egyértelmű:

a környezettudatos életmód ma már nem divat, hanem cél.

Kis lépésekkel mi magunk is sokat tehetünk, hogy fenntarthatóbban éljük a mindennapjainkat. Érdemes minden esetben az alapoknál kezdeni, megvizsgálni az életvitelünket és ezek után elhagyni az olykor teljesen felesleges pocsékoló szokásokat, a túlfogyasztást.

Csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat, csak annyi természeti erőforrást, anyagot használjunk, amennyire valóban szükségünk van.

Együnk szezonális zöldséget is gyümölcsöt, keressük az őshonos illetve tájfajtákat az import helyett.

Alakítsunk ki a teraszunkon vagy a kertünkben madár és méhbarát helyeket.

Kapcsolódjunk be civil természeti programokba, és részesítsük előnyben az ökoturizmust a tömeges helyett.

– Az egyéni felelősség mellett azonban nem mehetünk el a gyártók, multik felelőssége mellett sem, amit sok esetben igyekeznek a fogyasztókra hárítani. – hívja fel a figyelmet Péter.

– A jelenlegi életünk, környezetünk megőrzése csakis a két fél közös együttműködésével valósulhat meg, és szükséges a „játékszabályok” jogi és politikai szabályozások segítségével történő meghatározása is. Erre kiváló példa az, hogy a magyar kormány július elsejével betiltotta a könnyen és egyszerűen helyettesíthető egyszer használatos műanyag termékek használatát.

Közös erőfeszítéssel, a természetes ökoszisztémák helyreállításával, a fenntartható erdő- és mezőgazdasági gyakorlatok, valamint az integrált vízgazdálkodás széleskörű alkalmazásával, a természetalapú megoldások beiktatásával a szárazföldi ökoszisztémák hosszú távú védelme biztosított.